Siklós a fejlődés útjára lépett, de a nehéz örökség újabb és újabb kihívásokat jelent, a megoldásukhoz pedig jól jönnek az aktív, valódi civil közösségek is. Még bőven a nagy „civilesedést” megelőzően, évekkel ezelőtt alakult meg és nőtte ki magát mára meghatározó erővé a Várunkért és Városunkért Egyesület. A két társelnökkel, Bohár Ervinnel és Mojzes Tamás alpolgármesterrel beszélgettünk.
– Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy a civil hangra, egy ilyen egyesületre szükség és igény van a városban?
Bohár Ervin: – Mindig távol állt tőlem a pártpolitika, de már egészen fiatalon fontosnak tartottam, hogy a sokakat érintő helyi ügyekben felszólaljak. Egy civil szervezet azoknak is nagyobb garanciát jelent, akik egyik párthoz sem kötődnek, de elkötelezett lokálpatriótaként foglalkoznak a helyi ügyekkel. A siklósi érdekek átívelnek a pártpolitikai érdekeken. Véget kellett vetni annak a megosztottságnak, ami Siklóst jellemezte. Bizony, az előző városvezetés idején nem figyeltek az alulról jövő kezdeményezésekre, nálam ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, a fő indok, hogy ilyen keretek között is hallatni kell a hangunkat. Ha lehet egyáltalán ilyen különbségeket tenni, identitásukat és szakmájukat tekintve tagjaink összetételükkel lefedik Siklós valamennyi csoportját, összeköti őket az a cél, hogy Siklósért akarnak dolgozni, ez pedig hatalmas erőforrás.
Mojzes Tamás: – Nagyapám tanítása és öröksége nyomán a kezdetektől jobboldali világnézetű vagyok, elkötelezett a nemzeti, polgári értékrend mellett. Már huszonévesen aktívan foglalkoztam közügyekkel, az első és legfontosabb felismerésem pedig egyértelműen az volt, csakis a cselekvő, igaz emberek viszik előre ezt a jobb sorra érdemes várost. Az alkotó közösségek az igazi értékek, a többi csak mellébeszélés. Most alpolgármesterként is vallom, hogy nincs annál kézenfekvőbb, szebb megoldás, mint amikor egy város belülről építkezik, tégláról téglára haladva. A VÉV velünk együtt fejlődött és tölt ma be katalizátor szerepet több területen. Mi nem egy kirakategyesület vagyunk, szó szerint lehajolunk a szemétért is, mert szeretjük, ha tiszta és rendezett a városunk, de nem csak az utcákon, tereken, hanem a lelkekben is.
– Mindkettőtöknek vannak szívügyeitek.
Bohár Ervin: – Több egyesületben, hagyományőrző csoportban, érdekvédelmi szervezetben folytatok közéleti tevékenységet. Ebből is következik, hogy hiszek hagyományos értékeink védelmében, és abban, hogy azoknak gyakorlati érvényt is szerezzek. Ilyen vágy és cél volt a helyi termelők és mezőgazdászok felkarolása, az állatmenhely sorsának a rendezése, vagy a peremterületek felzárkóztatása a városvezetés segítségével.
Mojzes Tamás: – A tolerancia és a tisztelet kell, hogy meghatározza a mindennapokat. Egy fejlődő város számomra elképzelhetetlen békés közösségek és intézmények nélkül, ezt kell óvnunk. Városunk csaknem ezeréves története során létrehozott anyagi, szellemi értékek megőrzése és továbbadása, épített örökségeink védelme kötelező érvényű. Egy egészen elképesztően nehéz, szinte kilátástalan helyzetben vezettem ügyvezetőként a várat, sikerült konszolidálni a céget, akkor éreztem meg először, hogy mit is jelent a „siklósi büszkeség”, hogy ez a város igenis képes az összefogásra. Amikor megfogalmaztuk közösségünk ez vezérelt.
– Társelnökök vagytok, megvan az egyetértés?
Mojzes Tamás: – Tudatos döntés volt, más karakterek vagyunk, de bizonyítjuk, igenis lehet egymást ösztönözve, közösen alkotni. Határozott az irány a csapatban, és játszhatunk más-más posztokon, nem térünk el a közösségünk által felvázolt taktikától és iránytól, nincs bunda, nincs gyengébb meccs, megalkuvás nélkül küzdünk egymásért, céljainkért. Ehhez szükség van egy aktív tagságra, kiváló vezetőinkre, Szender János titkárunk, Bognár Éva és a Velzer Richárd alelnökeink támogatására.
Bohár Ervin: – Kiegészítjük és inspiráljuk egymást. A döntésre váró ügyeket alaposan megismerve, okait, következményeit, előnyeit, hátrányait mérlegelve képviseljük, meg tudjuk győzni egymást, kölcsönösen ügyelve a szakmaiságra. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ilyen módon a döntések jobbak és igazságosabbak, az eredmények időt állóbbak. Ebben az egyesületben kizárólag Siklós ügyeivel és jövőjével kívánunk foglalkozni. Egy a cél.
– Hol tart most Siklós és hol tart a VÉV?
Mojzes Tamás: – Évtizednyi hátrányt dolgoztunk le pár év alatt, példátlan nagyságrendű források érkeztek a városba, egy vészterhes időszakban. Egy település ugyan soha nem lesz teljesen kész, sok még a feladat, de jó látni, hogy már sokkal több az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket, siklósiakat. Egy rátermett polgármesterrel, Riegl Gáborral az élen, egy a civileket értő országgyűlési képviselő, Nagy Csaba partnerségével messzire lehet jutni. Olyan közösségben hiszünk, amely képes újat is alkotni a régi, biztos alapokon. A VÉV-vel olyan egyesületi modellt valósítunk meg, mely mára sok településen példa lett, kérdeznek, meglátogatnak bennünket, tanácsokat adunk. Kezdeményezésünkre, hálózatosítva egy széles megyei összefogás is körvonalazódik, hogy még több jó ügyet tudjunk képviselni a jövőben.
Bohár Ervin: – A siklósi városvezetés mindenben partner, és igyekszünk mi is segíteni, ahol csak tudunk. Van nekünk egy Postaszállásunk, rendkívül jó fekvése miatt a termelői körzet központja volt, legendás vásárokkal. A siklósi önkormányzat a kétezres évek elején függesztette fel a vásártér működését, most hosszú évek után ismét megtelt élettel egy sokáig elfeledett városrész hányattatott sorsú, de most végre megújult épülete. Ez csak egy példa a sok közül, látszik, hogy szakértő gazdája van Siklósnak. Tagságunk tiszteletben tartja egyesületünk múltját, de nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalabb generációk megszólítására bevonására is. Aktívak kollégiumaink, egyre több a programunk, családi napot, adventi rendezvényt szerveztünk, tavaszköszöntőnk/húsvétvárónk lesz. Visszatérően, minden évszakban szemétszedő akciót tartunk, több sikeres jótékonysági kezdeményezésünk volt. Örömmel számolhatok be arról is, hogy nagy vágyunk is teljesült: irodát, egy igazi, közösségi pontot nyitunk a belváros szívében. Friss lendülettel végezzük munkánkat.
