Győzd le a brutális kenyérdrágulást: így készül a tökéletes házi kenyér!

Házi kenyérsütés kovásszal, illetve anélkül: hogyan fogjunk hozzá a kenyérkészítéshez kezdőként, hogyan tenyésszünk kovászt és mit tegyünk, ha úgy látjuk, nem sikerül házi kovászt nevelni? Milyen alternatív megoldásokat érdemes kipróbálni a házi kenyér kelesztése kapcsán, hogyan süssünk instant kovásszal vagy élesztővel? Milyen kelesztés nélküli kenyér recepteket érdemes kipróbálni, amelyekhez nincs más dolgunk, mint összegyúrni a tésztát és egyszerűen kisütni? Hogyan tároljuk a házi kenyereket, meddig állnak el?

Rekordáron adják a kenyeret a boltokban: mutatjuk, mennyibe kerül!

Már régóta ijesztgetik a vásárlókat azzal, hogy nyakunkon az 1.000 Ft-os kenyérár – ez sajnos egyre kevésbé áll messze a valóságtól, ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal 2022 szeptemberében 35,2%-os élelmiszerinflációt mért, a kenyérfélék, pékáruk a kategórián belül is kiemelkedő áremelkedést mutatnak. A 2021-es árakhoz viszonyítva megközelítőleg 80%-os áremelkedésnek köszönhetően a fehér kenyér kilója augusztusban átlépte a 700 Ft-os lélektani határt, szeptemberben pedig már 766 Ft-ba került kilója.

A fehér kenyér nyomában a félbarna kenyér szeptemberben elérte a 673 Ft-os kilós árat, a zsemle darabja 57 Ft-ba, míg a péksütemények közül a kakaós csiga darabja 229 Ft-ba került. Azt is érdemes kiemelnünk, hogy a 212 Ft-os, hatósági áron kapható búza finomliszt a pékáruk csak egy részének a kizárólagos alapanyaga: megannyi péksüteményhez nem a hatósági áras liszt szükséges, hanem például rétesliszt, aminek a kilós ára szeptemberben elérte a 449 Ft-ot. A különlegesebb, sokmagvas, mindenmentes és wellnesskenyerek kilós ára már régen elsuhant az 1.000 Ft-os lélektani határ fölött.

A kenyerek, sós és édes péksütemények árával kapcsolatban a szakértők további, példátlan ütemű áremelkedést jósolnak, hiszen az emelkedő rezsiárak és fuvarozási árak, a béremelések és a munkaerőhiány mind-mind hozzájárulnak a kenyérfélék előállítási költségének emelkedéséhez. Az 1.000 Ft-os kenyér esete lassacskán már nem csak rémmese lesz – azonban míg a hatósági áras lisztből bőséggel vásárolhatunk, mindenki biztonságban van, akinek van ideje elmélyedni a házi kenyérsütés rejtelmeiben.

A világ minden táján máshogy néz ki a kenyér

Míg Magyarországon a BL80-as búza finomlisztből készült klasszikus kilós fehérkenyeret tartjuk alapértelmezettnek, addig a világ minden országában, minden népcsoportnak megvan a maga klasszikus kenyérféléje: van, ahol töményebb, van, ahol szellősebb a tészta, van, ahol még csak nem is ismerik a mi finomlisztünket. Néhol kovászolással, néhol kelesztés nélkül készítik őket, és van, ahol inkább a lapos kenyerek, lepények fogyasztása dívik, mintsem a veknis vagy kilós kenyéré.

Míg a magyarok zöme a búzalisztet kedveli, addig a székelyek inkább árpalisztből vagy rozslisztből sütnek; déli szomszédjaink, a horvátok, szerbek mediterrán jellegű kenyerei tömörebbek, mint a mi cipóink. Európában minél északabbra haladunk, annál sötétebbek, magvasabbak a kenyerek (pl. orosz feketekenyér), az északi országokban már egészen savanyú, kovászos ízvilággal találkozhatunk. A franciák a fehér bagettet kedvelik, az olaszok nemzeti kenyerüket, a ciabattát [ejtsd: „csábáttá”] gyakran dúsítják olajbogyóval, aszalt paradicsommal.

A Közel-Keleten az ún. „zsebes kenyerek” elterjedtek, azaz pita-jellegű kenyerek, melyeket kebappal és más finomságokkal töltenek meg, ellenben a zsidók a pászka nevű, kelesztetlen kenyeret készítik (a legendák szerint azért, mert az Egyiptomból való kivonulás során nem volt idejük keleszteni). Mexikóban és Dél-Amerikában a kukoricalisztből készült tortilla jellemző, Indiában a vaslapon sült chapati, Etiópiában pedig az indzsera nevű puha lepénykenyeret kedvelik, fűszeres feltétekkel.

Az elmúlt évek során rendkívül divatossá váltak a mindenmentes, alternatív liszteken alapuló kenyérfélék, az egészséges növényi zsírokban gazdag sokmagvas kenyerek, feketekenyerek, illetve a zöldségkenyerek, melyek leginkább az egészséges rostbevitelt célozzák meg, sokszor csökkentett szénhidráttartalommal párosítva. A zöldséges kenyereknél a „kenyértésztába” rendszerint reszelt, jól kifacsart zöldséget kevernek (pl. répakenyér, cukkinikenyér), ám ezeket csak kisebb adagokban célszerű kisütni, hiszen nem tarthatók el hosszú ideig.

Milyen lisztből süssünk kenyeret?

Magyarországon a hétköznapokban a BL-55-ös, illetve a BL-80-as liszteket használjuk leggyakrabban. A BL-80 számít klasszikus kenyérlisztnek, remek kenyerek és más kelt tészták készíthetők vele, illetve kiválóan lehet vele kovászolni is – ezzel szemben a BL-55-ös finomliszt ideálisabb süteményekhez, piskótákhoz, palacsintához, illetve ezzel a liszttel szoktunk főzni is (ebből készítünk rántást, habarást, ezzel érdemes panírozni stb.). Ezek közös tulajdonságait egyesíti a BL-65-ös finomliszt; töményebb, kisebb térfogatú tésztákhoz, pékárukhoz a BL-112 illik, a BL-200 pedig BL-80-nal keverve használható kenyérnek. Közismert továbbá a 00-ás pizzaliszt, amivel tökéletes házi pizzát készíthetünk.

A fenti lisztek tipikus fehérkenyér-lisztek. Amennyiben barna kenyérre vágyunk, nyugodtan használjunk a receptnek megfelelően félbarna vagy barnakenyér lisztet (szélesebb választékú boltokban kaphatók), teljes kiőrlésű liszteket, rozslisztet, tönkölylisztet vagy akár valamilyen gluténmentes lisztkeveréket (ezekben gyakran rizsliszt található kukorica- vagy burgonyakeményítővel, növényi rostokkal, de tartalmazhatnak lencselisztet és egyéb speciális lisztet, szárított kovászt is) – ezek az előre csomagolt kenyérliszt-keverékek a legdrágábbak, ám ha nem a spórolás, hanem a kézművesség hajt minket, mindenképpen érdemes kipróbálni őket is.

Egyszerű, kelesztés nélküli kenyerek

Még mielőtt valaki kovásznevelésbe és drága kenyérsütő szakácskönyvekbe fektetné a pénzét, mindenkit szeretnénk megnyugtatni, hogy léteznek szuperegyszerű, hosszas dagasztás, kovászolás vagy élesztős kelesztés nélkül elkészíthető kenyerek is, melyeket bárki képes pillanatok alatt összedobni. Ezek a kenyerek régen tipikusan a vándornépek egyszerű táplálékforrásául szolgáltak: a folyamatos mozgásban lévő csoportoknak nem volt idejük hosszas, akár 10-12 órás kelesztésre, olyan receptekre volt szükségük, amiket könnyűszerrel elkészíthettek, akár szabadtűzön.

Az egyik ilyen kenyerünk nem más, mint a középkori vándorcigányoktól ránk hagyományozott „vakarcs” vagy „bodag”. Ezeknek a kenyereknek az alapreceptje pusztán vízből és lisztből áll, azonban a módosak rendszerint gyúrtak bele egy kis tejfölt, zsírt vagy tojást, hogy a tészta gazdagabb, laktatóbb legyen. Ha a középkornál is ősibb időkre akarunk visszatekinteni, nem kell sokáig keresgélnünk, hiszen a nomád ősmagyaroknak is megvoltak a saját kenyérreceptjeik. A hódító ősmagyarok kenyerei tipikus lepénykenyerek voltak, egyszerű gyúrt tésztából készítették őket, korong alakot formáztak belőlük, majd kisütötték a tűz fölött vagy kezdetleges kemencéikben.

Élesztővel készített kenyerek

A kelesztés nélküli kenyereknél egy fokkal magasabb szinten vannak (ám még mindig jóval egyszerűbbek a kovászos kenyérnél) az egyszerű friss, vagy szárított élesztővel készült kenyerek. A házi kelttészták jelentős része ezzel a technológiával készül, könnyűszerrel készíthetünk olcsó lisztből magasra kelt édes és sós süteményeket – például ahogy a csodás, házi medvehagymás csiga esetében tettük. Ezeknél a recepteknél a bolti élesztő veszi át a kovász szerepét: a kelesztési mechanizmus hasonló, az élesztőgombák által termelt szén-dioxid fújja magasra a tésztát, ám a kovász esetében kicsivel bonyolultabb technikáról van szó – erre a későbbiekben visszatérünk.

Élesztő segítségével készíthetünk egyszerű élesztős házi fehérkenyeret, illetve – számos más kenyér recept mellett – gyökérkenyeret is, amit az olasz ciabattához hasonlóan hosszúkás, csavart formában szokás kisütni. Mi most az echte bolti fehérkenyeret szeretnénk elkészíteni házilag, így a következő kenyér recepttel éppen olyan csodaszép kenyeret állíthatunk elő, mintha csak a boltban vásároltuk volna – ám jóval olcsóbban!

Recept: Házi fehérkenyér élesztővel

A következő házi kenyérrecept egy egykilós fehér kenyeret eredményez (vagy 2 db félkilós cipót). Az előkészületek egyáltalán nem bonyolultak, a tészta kikeverése és dagasztása kb. 20-25 percet vesz igénybe, 1 órán át kelesztjük, majd szintén egy óra alatt fogjuk kisütni. Lássunk neki!

Az élesztős fehérkenyér hozzávalói

• 1 kg BL-80-as búza finomliszt
• 1 ek só
• 50 g friss élesztő
• 5 dl kézmeleg víz

A kenyér készítése élesztővel

Habár ez nem nevelt kovásszal készült kenyérrecept, ebben az esetben is kovászt fogunk kikeverni: mérjük ki az 5 deciliter vizet, ennek az egyharmadát öntsük egy külön tálba, keverjük el benne a kézzel összemorzsolt élesztőt, illetve 2-3 evőkanál lisztet, hogy sűrű, de még keverhető állagú masszát kapjunk – ezt a masszát tegyük féle 30-40 percre egy kendővel letakarva, hogy kovásszá fejlődhessen. A maradék vízben oldjuk fel a sót.

Amikor a kovász felhabosodott, tegyük egy nagy tálba a liszttel együtt, majd kezdjük el gyúrni, közben fokozatosan adagoljuk hozzá a langyos, sós vizet (ha szükséges, adjunk hozzá még egy keveset). Ezt követően dagasszuk ki a tésztát alaposan (kb. 15-20 perc, míg homogén, nem ragacsos masszává változik) – ehhez célszerű dagasztógépet használnunk, hogy ne terheljük túl az ízületeinket. Amikor kész a kenyértésztánk, tegyük egy nagy, kilisztezett tálba, fedjük le konyharuhával és kelesszük 1 órán át.

Ezután a kenyér megformázása következik, lisztes fadeszkán: vegyük magunk elé a kör alakú tésztát, fogjuk meg a két szélét, majd hajtsuk be középre és csípjük össze, majd ismételjük meg 90°-kal elfordítva még kétszer, végül csavarjuk hengerré. A kenyér legyen ovális alakú, az összezárt része alulra essen, liszttel finoman meghintve fektessük sütőpapírral kibélelt, fedeles vasedénybe (ez lehet öntöttvas edény, kenyérsütő edény, cserépedény stb.).

A kenyér tetejét vágjuk be kenyérvágó pengével (vagy sima borotvapengével), nyugodtan rajzolhatunk rá egyedi formákat, pl. búzakalászt – a kenyér hő hatására megreped, így irányíthatjuk, hogyan nyíljon ki. Süssük a kenyerünket 45 percen keresztül lefedve, 220°-ra előmelegített sütőben (a vasedény melegedjen vele elő). Ha úgy ítéljük meg, hogy alacsony a tészta nedvességtartalma, spricceljünk vizet a kenyérsütő edénybe, hogy zökkenőmentes legyen a tészta gőzölése.

Vegyük ki a kenyeret a sütőből, távolítsuk el a kenyérsütő edény fedelét, majd fedő nélkül tegyük vissza és süssük hőlégkeveréses módban, további 15 percen keresztül, hőlégkeveréses módban. Figyeljük a kenyeret: ha aranybarnára változott a héja, vegyük ki a sütőből és az edényből, majd helyezzük sütőrácsra, hogy azon hűtsük ki. Nem érdemes forrón fölszeletelni, várjunk legalább 1-2 órát, mielőtt megszegjük.

A kenyerek királya: a kovászos kenyér

A kenyérsütés szerelmesei közül sokan állítják, hogy nincs igazi házi cipó kovász nélkül – azonban ahhoz, hogy ilyen kenyeret készíthessünk, érdemes kinevelnünk egy házi kovászkultúrát (egyes receptekhez használhatunk instant, tasakos kovászt is, amit a sütés előtt kell beaktiválnunk). A kovász valójában egy lisztből és vízből készült, fermentált keverék (olyan lisztet használjunk a kovászkészítéshez, amilyen kenyeret tervezünk sütni – pl. rozskenyérhez rozskovászt erjesszünk): az alkotóelemek spontán önerjedésen mennek keresztül, melynek hatására tejsav- és ecetsavbaktériumok indulnak szaporodásnak.

Fontos kiemelnünk, hogy a kovászkészítés nem egy egységes, univerzális recept alapján történik – országtól, régiótól, sőt, családi receptektől függően rengeteg receptúrával találkozhatunk: léteznek keményebb és hígabb kovászok, mindenhol más lisztet preferálnak és mivel más a hely éghajlata, más hőfokon fermentálódik a kovász is. Általános szabály azonban, hogy minél hígabb, melegebb, gombákban és tejsavbaktériumokban gazdagabb a kovász, annál hamarabb fog beérni.

Amennyiben kovászmagot, más néven anyakovászt (egy olyan állandó, akár örökéletű kovászkultúra, amit, ha folyamatosan etetünk - kivesszük egy részét, majd friss vízzel és liszttel homogénre keverjük -, mindig friss, használatra kész kenyérkovászt termel számunkra) szeretnénk készíteni, tudnunk kell, hogy a kovász nevelése hosszas folyamat, és sajnos nem mindenkinek sikerül elsőre – azonban ne adjuk fel, inkább próbáljunk ki egy másik kovásztípust olasz, vagy éppen orosz mintára, sosem tudhatjuk, hogy nekünk melyik fog bejönni!

Recept: A kovász készítése

Mivel a fentiekben egy fehér kenyeret készítettünk, most egy rozskenyeret fogunk összedobni, házi kovásszal kelesztve (amennyiben bármilyen okból kifolyólag nem tudjuk elkészíteni a kovászt, használjunk a recepthez a fent leírtak szerint élesztőből készült kovászt, vagy vásároljunk a boltban tasakos, szárított kovászt). A kovászreceptet Holly Davis ausztrál séf munkássága nyomán állítottuk össze (a kovászolásról és a házi kenyérsütésről Fermentálás c. könyvében ír részletesen).

A kovászolás lényege, hogy legyen otthonunkban egy adag anyakovász, amit folyamatosan etetgetve tartunk életben. Ha az anyakovászból kiveszünk egy kisebb adagot és jól megetetjük, aktív kovászt készíthetünk belőle, amit aztán kidagasztunk a kenyértésztával. A rozskovász esetében mérjünk ki 50 g teljes kiőrlésű rozslisztet és keverjük ki 75 g szobahőmérsékletű, szénsavmentes ásványvízzel. Tegyük üvegbe, fedjük le gumival rászorított konyharuhával, majd másnap újra keverjük meg és hagyjuk még egy éjszakán át dolgozni.

Az üvegbe zárt kovászkedvezmény erjedni kezd, amire a kovászban látható buborékok utalnak (lásd a fenti képen). A következő 2 hétben minden nap vegyünk ki a keverékből egy evőkanállal (a maradékot kidobjuk, vagy egy új üvegben biztonsági tartalékot készítünk belőle), majd „megetetjük” újabb 50 g rozsliszttel és 75 g vízzel, napjában 1 alkalommal – amikor már nagyon aktív, napjában kétszer is lehet etetni.

Minden ilyen etetéskor kóstoljuk meg a kovászkezdeményt: kezdetben savanyú, majd az íze egyre inkább eltolódik a gyümölcsös, szénsavas irányba – ha elértük az utóbbi aromát, már csak a kovász növekedését kell figyelnünk: ha az üvegben lévő kovász térfogata 6-10 óra alatt megduplázódott, majd összeesett, megvagyunk (erre az üvegben vízszintjel utal). Ha nem sütünk vele rendszeresen, tartsuk hűtőben lezárt befőttesüvegben, felhasználás előtt kezdjük újra etetni, hogy visszanyerje erejét (naponta 3-4x, 1-2 napig sütés előtt).

Recept: Teljeskiőrlésű, kovászos rozscipó

Ha sikerült elkészítenünk a házi kovászt (aggodalomra semmi ok, a kovásznevelgetéshez képest a kenyér kidagasztása már gyerekjátéknak fog tűnni), már csak össze kell állítanunk a tésztát. Mielőtt hozzáfognánk, aktiváljuk be a kenyérhez az anyakovászt: keverjünk ki 1 ek kovászt 100 g liszttel és 100 g langyos ásványvízzel (így 100%-os a kovász hidratáltsága), majd hagyjuk dolgozni 6-10 órán át – célszerű a sütést megelőző este vagy reggel elkészítenünk ezt. Amikor gyümölcsösen illatozó, pezsgő kovászunk van, összeállíthatjuk a kenyeret – a továbbiakban Szabi, a Pék instrukcióit követjük.

Hozzávalók

• 160 g aktív rozskovász
• 350 g teljes kiőrlésű rozsliszt
• 200 g forró víz
• 14 g só

A kovászos rozskenyér elkészítése

Mérjük ki a lisztet, a kovászt, a vizet és a sót. A lisztet tegyük egy nagy tálba, majd öntsük rá a forró vizet és kezdjük el lassan összegyúrni (használjunk dagasztógépet, vagy amíg forró a keverék, fakanalat a kezünk helyett), majd röviden pihentessük. Ha a tésztánk kb. 30°C-ra visszahűlt, mehet hozzá az edénybe a rozskovász, amivel jó alaposan kidagasztjuk, végül hozzáadjuk a sót is.

Kelesszük a tésztát letakarva, 2 órán keresztül, szobahőmérsékleten, majd gyúrjuk át, formázzunk belőle cipót és helyezzük sütőpapírra, alaposan belisztezve – ez a liszt kb. 2 óra további kelesztés során megrepedezik, így jelzi, hogy készen álluk a sütésre. Tegyük a sütőpapírral együtt előmelegített vasedénybe, fedjük le, majd süssük 250°-os sütőben, 55 percen keresztül, a végén röviden süssük fedő nélkül is. Amikor készen van, hűtsük ki legalább egy éjszaka alatt, csak másnap vágjuk meg.