Egy éve élet-halál között lebegett Anett, ma már ő inspirál másokat

A baleset után két hétig kómában feküdt, lélegeztetőgépre kapcsolták. Fejsérülést szenvedett, eltörött a combcsontja, több bordája, a bal karja, a medencéje, a keresztcsontja darabokban volt, a lépét el kellett távolítani, a máját és a beleit is összevarrták.

Így összetört az autó, amiben ült

- A balesetből semmire sem emlékszem. Annyit tudok, hogy a Balatonról, egy diákmunkáról tartottam hazafelé. Már a kórházban tértem magamhoz. A családom borzasztóan aggódott, az orvosok azt mondták nekik: ötven-ötven százalék, hogy felébredek vagy sem - kezdte lapunknak a fiatal.

Legszörnyűbb rémálmait élte át Anett, mialatt kómában volt. "Fejben" meghalt az édesapja, levágták a lábát, abortusza volt, megalázták, valamint szakított vele a párja.

- Én nem éltem meg legbelül olyan rosszul a balesetemet, azt, hogy élet és halál között voltam, mint amennyire hangzik. Nagyon pozitív embernek tartom magam, száz napból kilencvenkilencben boldog vagyok. Azt vallom, mindennek van jó és rossz oldala és rajtunk múlik melyiket akarjuk látni - folytatta.

Anett a kórházi ágyon

Saját felelősségre, szeptember 9-én hagyta el a kórházat. Rá négy napra két mankóval már visszatért az egyetemre, amit sikeresen be is fejezett idén, mint gyógytornász. Arról nem is beszélve, hogy a mankó letétele után egy héttel már heti 40 órában visszament az intenzív osztályra dolgozni az tanulmányai mellett.

- Szerettem volna folytatni a tanulmányaimat, hiszen tisztában voltam vele, hogy egy ideig nem dolgozhatok. Nem akartam a négy fal között ücsörögni. A sors furcsa játéka, hogy pont gyógytornásznak készültem, amikor a baleset történt. Nem is vettem igénybe szakember segítségét a felépülésem során, hiszen személyi edző is vagyok. Úgy is fogalmazhatok, hogy saját magamat építettem fel a hosszú hónapok alatt - emlékezett vissza.

A budakeszi származású lánynak nem volt egyszerű feladata, a baleset után ugyanis húsz kilót fogyott. Még a lábát sem volt képes megemelni. Ám végig az lebegett a szeme előtt, hogy vissza szeretné nyerni régi formáját.

Ekkor már optimistán nézett a jövőbe

- Lesz, ami lesz alapon vágtam bele a rehabilitációba. Próbáltam kihozni magamból a maximumot, a vizsgákra is úgy mentem be, hogy az ötösért megyek, nem a kettesért - mondta határozottan. - Amikor először belenéztem a kórházi tükörbe, akkor szembesültem a hegekkel a testemen, az asszimetrikus medencémmel. Azt hittem, soha többé nem fogok ismerkedni. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy idén nyáron már bikinit húzok és nem a bő polóruháimmal takargatom majd a testem. Csak annyit tudok mondani, soha ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, nem tudhatjuk ki hol tart éppen vagy min megy keresztül. Egyszerűen csak legyenek jobbak a tegnapi önmaguknál, mert ez valóban csodákra képes. Tudom, klisének hangzik, de szerintem rengeteget számít, melyik irányból szemlélem az életem történéseit.

Marin Anett nemrég költözött fel Budapestre, ahol a Semmelweis Egyetemen mestertanulmányait kezdte el. Továbbra is edz és az egészséges életmód híveként éli mindennapjait. Történetét abban a reményben osztotta meg, hogy másokat is inspirál.