Míg a világjárvány előtt nem volt túl elterjedt a videokonferencia, a Covid-19 berobbanása ezt is megváltoztatta. A kényszerű otthon maradásra ítélt munkavállalók számítógépen keresztül tartották a kapcsolatot kollegáikkal, főnökeikkel, meg is nőtt a videokonferencia szolgáltatások ázsiója. Olyannyira, hogy a szakértő azt jósolja, hogy a home office, illetve a videokonferencián keresztüli kapcsolattartás a világjárvány elvonulása után is sok helyen megmarad majd.

A kapcsolattartás e módjának azonban vannak hátulütői is. Az egyiket el is nevezték Zoom-fáradságnak: ez egyfajta kimerültség és enerváltság a virtuális találkozók másnapján. Amerikai kutatók az okát is tudni vélik: a kamera használatát hibáztatják. A kamera előtti „szerepléshez” ugyanis nagy önbemutatási nyomás is társul, illetve az aggodalom a háttér vagy a felkészültség miatt, nem is beszélve a gyerekek távoltartásával kapcsolatos erőfeszítésekről.

Tech Cult

Az Arizonai Egyetem szakemberei 103 résztvevőt vontak be kísérleteikbe, és közel másfél ezer virtuális találkozót figyeltek meg. Úgy találták, hogy azoknál a résztvevőknél, akiknél a kamera be volt kapcsolva az online találkozó során, sokkal nagyobb valószínűséggel jelent meg a Zoom-fáradtságnak elkeresztelt jelenség. Azt is kiderítették, hogy ez a hatás egyértelműbb a nők, illetve azon alkalmazottak körében, akik csak nemrég csatlakoztak a munkahelyi szervezethez, ami persze érthető, hiszen ez a két réteg általában kiszolgáltatottabb a munkahelyén.

A kutatók szerint az alkalmazottaknak maguknak kellene eldönteniük, hogy ki vagy bekapcsolt kamera mellett vesznek részt az értekezleten, és ezt a munkaadóknak el kellene fogadniuk.