Kitettindex, gazdijogsi, bezacskózás, árokba hajítás – A kutya diagnózisa a gyógyíthatatlan emberszeretet

Unaloműzésre nem adnak kutyát az állatvédők, mert nem megszabadulni akarnak tőlük, hanem jó családot keresnek nekik. A statisztika alapján könnyű dolguk lehetne, mert az ebtartók túlnyomó többsége (98,3 százalék) egyetért azzal, hogy a felelős állattartás alapjait már gyerekkorban érdemes elsajátítani. Ez alapján a kölykök likvidálása bezacskózás és árokba hajítás eszközével az 1,7 százalék számlájára írható? Ha erre nem is, de sok mindenre választ ad az Állatorvos-tudományi Egyetem kutatása, amely szerint a karantén idején nőtt a kutyatartók száma. Az állatok egy része később visszakerült az utcára vagy a menhelyre. Közöttük vannak a járványban elhunyt idősek kedvencei is. A felmérés szerint korábban több volt a férfi tulajdonos és a 40-es, míg ma nők vannak többségben (56,3 százalék), és köztük is valamelyest kiemelkednek a 60 év felettiek (23,3 százalék).

A kutyák gyógyíthatatlan emberszeretettel születnek – ezt a Széchenyi-díjas biológus, etológus Csányi Vilmos mondta, akinek könyvei, előadásai iránytűt jelentenek a kutyatartóknak, és azoknak is, akik csak fontolgatják a kutyás létet. Igaz ez az agrártárca által is támogatott „Gazdijogsi” programra is.

A nyolc fejezetből álló, vizsgával záruló online tananyagot el kell végeznie annak, aki okleveles kutyatartó szeretne lenni. Eközben megtanulja, hogyan ismerheti fel a kutyaszaporítókat, milyen tervezhető és váratlan kiadásokra számíthat, és mi a különbség a kedvencek félelme, szorongása és a fóbiás viselkedése között. Az állam mindemellett másfél milliárd forinttal támogatja az állatvédelmet a kóbor állatok számának csökkentése érdekében, amiből részesednek az állatvédő szervezetek is. Ivartalanításra, férőhelybővítésre és működési költségekre 450 millió forintot kapnak az ebrendészeti telepek– jelentette be tavaly Ovádi Péter miniszteri biztos.

Macskák rémeiről nyíltan

A TordasZoo Animal Rescue Farm (képeinken) vezetője nem érzékeli, hogy a járvány alatt többen szerettek volna kutyát, ahogy azt sem, hogy könnyebb helyzetbe kerültek az állatvédők. Fedák Krisztina megjegyezte, náluk komoly feltételei vannak az örökbefogadásnak. Arra nincs lehetőség, hogy „idejön egy unatkozó család, körbejár, kiválaszt egy kutyát, és már viszi is”.

A jelöltnek is többször meg kell látogatnia a megkedvelt ebet az örökbefogadási szerződés előtt. Minden állatot ivartalanítva, oltva, féreghajtva adnak át, és hozzájárulást kérnek az állatorvosi költségekhez. Ez azért erősen szelektálja az érdeklődőket. Nemrég Szabó Kimmel Tamás fogadott örökbe egy kölyköt az alapítványtól, a színész erről közösségi oldalán is beszámolt. Kage egy árokban született nyolc kistestvérével együtt, mesélte Krisztina. A vizsla-labrador – „vagy valami ilyesmi” – keverék mama kölykei betegek és férgesek voltak, de három hónapos korukra egészségesen várták az új gazdit. Az állatvédő azt mondja, legjobb esetben másfél-két hónapig van náluk egy kutya, de van olyan, amelyik már tíz éve a farm lakója. Fontosnak tartja, hogy mindig elmondják az állat rossz tulajdonságait is, „nem hallgatjuk el, ha valószínűleg megenné a család macskáját, vagy nem szereti a gyerekeket”.

Jelenleg 140 kutyáról és 300 más lakóról – macskáról, vadászgörényről, lóról – gondoskodnak a farmon. Jelentős havi támogatásra lenne szükségük ahhoz, hogy a dolgozók bérét kigazdálkodják, ne kelljen „nonstop szomorú fotókkal koldulni”, és ne legyenek rászorulva a németországi tápadományokra. Pályázaton tavaly 1,5 millió forintot nyertek, csakhogy ennyi kiadásuk havonta van. „Amikor behozunk az autópályáról egy kutyát, amelyiknek térdszalagszakadása van és három helyen törött a medencéje, akkor a műtéti költség eléri a félmillió forintot.”

Kidobták, ma kanapés

Bambi, e cikk írójának kutyája az erdei séta után a kanapéról üdvözli a kedves olvasót. Augusztus 20-án Kunszentmártonból került a családhoz. Az akkor három hónapos, és még Emily névre hallgató kutyalánynak nehezen indult az élete. Testvéreivel alig egynaposan dobták ki egy nyírségi településen. Neki szerencséje volt, állatvédőkhöz került, és hosszas kezelések után egészségesen várta az örökbeadást. Ma már két cicával, Macsekkal és Ödönnel osztozik a gazdik szeretetén és – mi tagadás – néha az idegrendszerén. Szokoli Eszter, a kunszentmártoni Eb az Ebekért Állatvédő Egyesület alapítója gyógyította meg az akkor még csukott szemű kiskutyát. Azt mondja, a helyzet azóta csak rosszabb lett. Az utóbbi hetekben is több zacskóba zárt, bokor alá kidobott kiskutyát találtak országszerte. Ivartalanítás helyett sokan a legembertelenebb módszert választják, most éppen a város határáról hoztak egy tucat kaukázusi kölyköt, a napokban pedig a háza elé volt kidobva két kiskutya.

A mentés pedig nem állhat meg, az ember leghűségesebb társainak a száma Magyarországon jóval hárommillió fölé nőhetett a pandémia hullámai alatt. Közülük több százezren gazdátlanul kóborolnak.

Bejöttek a járványárvák

Az Eszkuláp Állatvédő Egyesület elsősorban a keleti országrészből, a gyepmesteri telepekről ment. Jelenleg 190 kutyájuk van. A szervezet vezetője, Németh Réka örökbeadási periódusokat tapasztalt a Covid-járvány kitörése után. Kezdetben, amikor hirtelen szétesett a megszokott világrend, akkor volt egy megtorpanás, majd amikor mindenki megszokta az új szabályokat, a zártabb életet, újra nagyjából ugyanannyi kutyát adtak örökbe, mint korábban. Aztán tavaly tavasszal újabb fordulat következett, és senki nem akart kutyát – más szervezettől sem. Ezzel a tendenciával küzdöttek az év utolsó hónapjáig. Az örökbeadásaik jelenleg is töredékét teszik ki a pár évvel ezelőttihez képest. Közben a bajban lévő állatok száma sem lett kevesebb, sőt, kiegészült a járvány áldozatainak állataival is. A kutatási eredménnyel kapcsolatban megjegyezte: szerinte egy felnőtt általában nem a magány ellen vesz magához állatot. Az ugyanakkor tény – mondta, hogy egyre többen élnek társ és család nélkül, és „ezért, hogy legyen kihez szólni, kivel programokat szervezni, evidenciának tűnhet a társállat”.

A kutyás közösségekhez tartozás pedig egyértelműen a magány ellen hat. Hangsúlyozta: aki az örökbefogadás mellett dönt, családtagot vesz maga mellé. Ezzel pedig új feladatokat és költségeket is. „Ha valaki ezek ismeretében hozza meg a döntését, az már rendben van.”

De nem mindegy, kinek honnan lesz állata. Tenyésztőktől rövid távon nehéz vásárolni, hiszen ott előjegyzés alapján dolgoznak. „A szaporítók viszont más tészta – mondta Réka. – Az állatvédők számára nem ismeretlen, hogy inkább ilyen kutyát vesznek az emberek. Pár tízezer forintért megkapják az éppen divatos fajtájú ebet, és onnantól azt csinálnak, amit akarnak. Senki nem liheg a nyakukban mindenféle szabályokkal.” Az állatvédők viszont csak úgy nem adnak át egy állatot. „Nem megszabadulni akarunk tőlük, hanem végleges családokat keresünk. Jókat. A szaporítóknak viszont mindegy az is, hogy holnap meghal-e a tőle vett kutya. Felelősségük semmi, ők akkor már a pénzüknél vannak.”

Az Eszkulápnál az első jelentkezési kör e-mailben történik. „A gyorsaság kizárt, tehát a »gyereknek a holnapi szülinapra« nem fog menni. Mi kérdezünk és megismerünk.” Nem adnak kerti tartásra, idős embereknek, ivaros kutya mellé, „de ha úgy érezzük, hogy valami nem kerek, akkor sem”. Azt mondja, sokszor megkapják, hogy túl szigorúak, pedig így is van minden évben pár kutya, „akinél nem választottunk jól, és visszajön hozzánk”. A leggyakoribb indok ilyenkor a megváltozott családi körülmény, a gyermek születése, a válás, az elveszített munka vagy a költözés. Ám aki kötődik a társállatához, azzal nem tud olyan történni, ami miatt megválna tőle – fogalmazott.

A Nemzeti Állatvédelmi Programmal kapcsolatban Németh Réka megjegyezte: megjelent a kóborkutya-rendelet (ez szabályozza a befogás, ellátás körülményeit, és azt, hogy minden önkormányzatnak rendelkeznie kell saját ebrendészeti ellátással vagy szerződéssel – a szerk.), ami egy pozitív lépés, és az is jó, hogy a gyepmesteri telepek működését is szabályozza. Sokat jelent, hogy a közbeszédben napirenden van az állatvédelem. „Talán felismerik a döntéshozók, hogy ez nem egy fura hobbi, hanem kőkemény társadalmi probléma lenyomata. De hogy talpon tudunk-e maradni addig, amíg az érdemi változások ereje érezhető lesz, az majd kiderül.”