A siker nem jön csak úgy magától, nem hullik az ember ölébe. Rengeteg összetevő kell hozzá: tehetség, szorgalom, fegyelem, kitartás, és persze arra is szükség van, hogy a család és az iskola támogassa a fiatal sportolót abban, hogy minél eredményesebb lehessen. A siklósi Bába Péter még csak tízéves, de kick-boxban már számos szép eredménnyel büszkélkedhet, melyek az előbb említett elhivatottságnak és támogatásnak köszönhetőek.
–Mikor és hogyan ismerkedett meg a fiuk ezzel a sportággal? – kérdezem a szülőket, Bába Pétert és feleségét, Katát.
-Beremenden, ahol jelenleg élünk, inkább labdajátékok vannak, foci, kézilabda, de ezek nem tartoznak Peti erősségei közé. Siklóson volt egy nyílt nap, ahol Tóth István kick-box edzést tartott. Ez azonnal megtetszett a kisfiunknak. Sok támogatást kap az iskolájától (Sztárai Mihály Református Általános Iskola), osztályfőnökétől, így könnyen össze tudjuk egyeztetni a dolgokat. Nagyon jól tettük, hogy ide jöttünk, családias intézmény. Úgy gondolom, hogy a sport segíti a tanulást, és ez fordítva is igaz.
–Ki fedezte fel a benne rejlő tehetséget?
-Amikor elkezdte, még kicsit esetlen volt, a sok gyakorlás és a szorgalma emelte erre a szintre, ahol most van. A mesterétől, két edzőtársától nagyon sok segítséget kap. Ők vették észre, hogy érdemes vele foglalkozni. 2020. január végén kezdte el, és rá egy hónapra volt egy Diákolimpia Békéscsabán, amelyen már indult. Pécsre is jár külön órákra, mikor csak vele foglalkozik a mestere, Fekete Gábor. Nagyon sokat fejlődik így.
–Mi a cél a versenyeken? Első háromban lenni vagy kihozni magából a maximumot?
-Az elején, mikor még kezdő volt, nem izgult. Most, hogy magasabb fokozatba lépett, nagy izgalommal megy a mérkőzésekre, mert vannak erős ellenfelek, csapatok. Konkrét cél nincs egy versenyen, a mesterének csak az az elvárása, hogy önmagához képest jól teljesítsen. Gyakran egy magasabb övfokozatú, erősebb vagy régebb óta sportoló gyerekkel kerül össze. Sokszor nincsen komoly esélye, de ha az ő tudásához képest a legjobbat nyújtja, elégedettek vagyunk. Ez a lényeg! Nagyon ügyes, büszkék is vagyunk rá, és amiben csak tudjuk, támogatjuk!
–Jól érzem, hogy erős családi összefogással működnek a hétköznapok, az iskola és az edzések összeegyeztetése?
-Edzésekre többnyire én viszem – mondja az édesanya -, szerencsére a nagyszülőktől is kapunk segítséget, ők vigyáznak ilyenkor a kisebbik fiunkra, de a versenyekre apa jár vele. Ő a mesternek is segít, amiben csak tud, hiszen több gyerek versenyez egyszerre, be kell melegíteni, vinni a felszerelésüket.
–Felnőttként is sportoló szeretne lenni vagy a tanulás a fő cél?
-Első a tanulás, mindenképpen. Állatorvos szeretne lenni, de ez még a jövő zenéje. A sporton belül nagy vágya, hogy kijusson a világbajnokságra. Juniorra és felnőttre is. Ha érmet szerez egy versenyen, mint legutóbb Esztergomban a Mikulás Kupa Országos Versenyen, ahol súlycsoportjában második lett, mindig elviszi, és megmutatja az osztálytársainak.
Karácsonykor sincs pihenés – fűzi hozzá az édesapa –, hiszen Horvátországban lesz egy verseny. A nevezést már leadtuk, december 29-én pedig övvizsgája lesz. Februárban szeretnénk Karlovácra kijutni egy nemzetközi versenyre.
–Azért karácsonykor lesz egy kis lazítás, sütizés, családi program?
-Persze! Mi bele se mennénk diétába, fiatalnak tartjuk hozzá. A versenyeken vannak súlyhatárok, a 47 kilósban indult, szeretett volna lefogyni, de nem engedtük neki. A szervezete még fejlődésben van, mindenképpen ehhez igazodunk.
–Ha idővel annyira eredményes lesz a fiuk, nem zárkóznak el az elől sem, hogy egy nagyvárosban folytassa?
-Amiben csak tudjuk, támogatjuk! – mondja az édesapa – Amíg a mestere bírja, kitart, maradunk! – fűzi hozzá az édesanya- De természetesen bárhová követjük, ha úgy alakul!
–Peti, elmondanád pár mondatban, hogy miért szereted a kick-boxot?
-Ez a sport kikapcsol engem, fegyelemre tanít. Fejleszti a koncentrációmat, ezért szeretem.
