Putyin megszorítja a prést

Oroszországban fokozódik a hatalomtól független média és civil szervezetek elnyomása. Moszkvában rátámadtak a „Memorial” filmvetítésére.

Nem könnyű manapság az igazi újságíróknak Oroszországban, de a legnehezebb talán a főszerkesztőknek. Az idén Nobel Békedíjjal kitüntetett Dmitrij Muratovnak ugyan gratuláltak a Kremlből, de a múlt héten Vlagyimir Putyin fontosnak tartotta „helyére tenni” a Novaja Gazéta főszerkesztőjét. Mint kifejtette, díj ide vagy oda, neki is be kell tartania az orosz törvényeket. A Nobel-díj kapcsán Moszkvában külön be kellett jelenteni, hogy a pénzjutalommal járó elismeréstől Muratov még nem minősül „külföldi ügynöknek”. Ez utóbbi minősítés súlyos adminisztratív terheket ró az érintettekre, akiknek minden hírükhöz hozzá kell tenniük, hogy ők külföldi ügynöknek minősülnek. A jelzős szerkezet egy nyelven sem hangzik jól, de a maga körül csak ellenségeket látó, évszázadok óta paranoiásan gyanakvó Oroszországban különösen pejoratív.

Ugyanezen a konferencián Putyin az „orosz Klubrádiót” az Eho Moszkvit is kiosztotta. Nevének említése nélkül megjegyezte, hogy bár a Gazprom finanszírozza, a hangvétele szélsőséges és kibékíthetetlen, munkatársainak fele pedig kettős állampolgár vagy más országban is van letelepedési engedélye. Alekszej Venyegyiktov, az Eho Moszkvi főszerkesztője, akárcsak Muratov, a hatalommal való párbeszédben látja az általuk vezetett kollektíva túlélésének egyetlen útját. Ezért gyakran vádolják őket opportunizmussal, pedig a Novaja Gazétának már hat munkatársát gyilkolták meg és az Eho Moszkvi stúdiójában is követtek el életveszélyes sérülést okozó merényletet. A Muratovra radikális ellenzéki körökből nehezedő nyomást némileg talán enyhíti, hogy Nobel-díjához a börtönben lévő Alekszej Navalnij is gratulált.

A még megmaradt független média két zászlóshajójának szóló figyelmeztetés különösen vészjósló annak fényében, hogy az elmúlt hetekben lendületesen bővült a „külföldi ügynöknek” minősített szerkesztőségek és újságírók listája. Az elnyomás azonban nem csak a sajtóra terjed ki. A múlt héten letartóztatták Szergej Zujevet a Moszkvai Társadalomtudományi és Közgazdasági Iskola nevű, több mint negyedszázada sikeresen működő, a Manchesteri Egyetemmel közös programokat futtató magánegyetem rektorát. A területfejlesztési szakembert pénzügyi visszaéléssel gyanúsítják, de a vád gyenge lábakon állhat, mert Zujevet néhány nap után házi őrizetbe helyezték át.

A hatóságok péntekre virradóra megkísérelték elszállítani a legrégibb, még a szovjet időkben alapított civil szervezet, a Memorial számítógépeit és dokumentumait. A sztálini represszió áldozatainak emlékét ápoló, alulról szerveződő hálózat moszkvai központjában éppen a 20-as és 30-as évek tömeges éhhaláláról szóló filmet vetítettek, amikor a terembe betört 20-25 nagyhangú huligán és félbeszakította a műsort. Őket végül kiszorították, de helyettük megjelent a rendőrség és a támadók helyett a közönséget kezdte összeírni. Végül a bilinccsel lezárt ajtó miatt az ablakon bemászó ügyvédek hiúsították meg az akciót és a filmvetítést is be tudták fejezni. A hatóságok ellenben a járványügyi helyzetre hivatkozva megtiltották a „szolovecki kő” emlékműnél több mint három évtizede minden október 30-án megtartott megemlékezést, amelynek során a leszármazottak elsorolják a sztálini időkben meggyilkolt rokonaik nevét. A gulág egyik első táborának helyet adó Szoloveckij-szigetről származó kő a Lubjanka-téren, az egykori KGB, a mai Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB épülete előtt áll.