Szabadság, béke és összetartozás az EU „jövőfáján”

Az állampolgárok olykor bölcsebbek, mint saját politikusaik – hangzott el most hétvégén Strasbourgban, ahol a migrációról és az EU jövőjéről is beszélgettek véletlenszerűen kiválasztott „átlagemberek”.

Nem szeretnének kilépni az Európai Unióból, és nagyon aggódnak amiatt, hogy országaik vezetői úgy viselkednek, mintha ez lenne a céljuk. Ez is elhangzott a hétvégén Strasbourgban magyar és lengyel állampolgárok részéről azon az immár negyedik alkalommal megrendezett konferencián, ahol a 27 tagállamot képviselő civil állampolgárok mondták el a véleményüket: a korábbi rendezvényeken az egészségügyről, az emberi jogokról, az oktatásról, környezetvédelemről, klímapolitikáról vitatkoztak, most pedig arról, hogyan képzelik el az uniót negyven-ötven év múlva, s mi a véleményük a migrációról. Utóbbi kapcsán Guy Verhofstadt liberális EU-palamenti képviselő, a Civilek Európa jövőjéért konferenciasorozat társelnöke egy rögtönzött pénteki sajtótájékoztatón azt mondta: sajnálatos, hogy bár az Európai Unió elvileg elkötelezett egy közös migrációs politika kialakításában, ez mind a mai napig nem valósult meg, nincs egységes szabályozás, az adott országok saját belátásuk – kényük-kedvük – szerint alakítják ki, hogyan bánnak a menekültekkel.

Mansef Campos francia fiatal történelmet tanul a Sorbonne-on, s antropológusnak készül. Felmenői Portugáliából és Marokkóból települtek át Franciaországba, de ő már Párizsban született. Azt mondja, a franciák számára valamivel egyszerűbb feldolgozni a migráció kérdését, mint az olyan államoknak, ahová az elmúlt évtizedekben eddig nem volt bevándorlás, de azt érzi, hogy a franciák is egyre megosztottabbak abban, hogyan kezeljék a menekülteket. Ő maga egyfajta arany középutat képvisel, szerinte minden olyan menekült sorsát el kell rendezni, aki háború vagy éhínség miatt hagyja el az országát, ám azt talán már nem szabadna megengedni, hogy ezek az emberek „válogassanak” a befogadó országok közül, és ők dönthessék el, hová szeretnének menni, legalábbis az első lépcsőben. A Budapestről érkező, a harmincas évei elején járó Parposz Georgia nagyszülei a polgárháború elől menekültek Görögországból Magyarországra annak idején, de édesapja, már itt született, és neki is erősebb a magyar identitása, mint a görög, vagy a makedón. A viták során ő olyan csoportba került, ahol nem a migrációs politika, hanem az Európai Unió jövője volt a téma.

– Fel kellett állítanunk egy afféle jövő-fát, ezen olyan fogalmak szerepeltek, amelyeket megőrzendőnek, értékesnek tartunk az Európai Unió kapcsán – mondta el a Népszavának. – Ezek között ott szerepelt az egészség, a béke, a szabadság, az összetartozás, és az, hogy egy élhető Földünk legyen, amelyet az elkövetkező generációk számára is megőrzünk. Többen felvetették: az unióhoz tartozásnak azt is kellene jelenteni, hogy minden polgár azonos jogokat és juttatásokat élvezzen, vagyis például egy kelet-európai beteg is vehesse igénybe alanyi jogon mondjuk egy németországi klinika magasabb szintű szolgáltatásait. Az itteni vitákon fogalmazták meg a magyar és a lengyel résztvevő közül is többen, hogy aggódnak országuk vezetőinek magatartása miatt, hiszen az állampolgárok semmiképpen sem szeretnék, ha kilépnénk, vagy kizárnának minket az unió közösségéből, és elítélik, hogy kormányuk folyton „rángatja az oroszlán bajuszát” afféle kint is vagyok, bent is vagyok politikát folytatva.