Zsidóként nem kapott hotelszobát

Egyre nő Németországban a zsidók ellen elkövetett bűncselekmények száma, a megalázó esetekről pedig – mivel nem igényelnek rendőri intézkedést – statisztika sem készül. Pedig hidegrázós társadalmi folyamatokra utal, amikor egy középiskolás megpróbálja kidobatni zsidó osztálytársnőjét és annak barátait a strandról, mondván, ezek nem fürödhetnek a keresztényekkel egy medencében.

Gil Ofarimnak nem adtak szobát a lipcsei Westin Hotelben. A 39 éves német színész-énekesnek az volt a bűne, hogy Dávid-csillag lógott egy láncon a nyakában. „Álltam a sorban, a recepciós mindenkit előrevett, amikor megkérdeztem, mikor következem, az volt a válasz, hogy nem az érkezési sorrend számít – mondta Ofarim az RTL német televízióban. Ekkor valaki szólt neki a háttérből, hogy vegye le a sz*r csillagját, s erre a recepciós is ráerősített.

„Minden nagyon gyorsan zajlott, először a hang irányába fordultam, de többen álltak ott, nem tudtam rájönni, ki szólt. Aztán a recepciós közölte, hogy amíg a nyakamon van a lánc, nem jelentkezhetek be a szobámba. Kértem, engedjenek beszélni a szálloda vezetőjével, de az volt a válasz, hogy ő nem tartózkodik az épületben és nem elérhető.” Gil Ofarim otthagyta a hotelt, képtelen volt elhinni, hogy 2021-ben ez megtörténhet Németországban. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát, s egy éjszakányi őrlődés után arra jutott, nem hallgathat, így egy rövid videóban elmondta, mi történt vele.

Az Instagramra feltöltött felvételt pár nap alatt hárommillióan látták. A színész-énekes felháborodott rajongói tüntetést szerveztek a hotel elé, a demonstráción körülbelül 300-an vettek részt, a helyszíni beszámolók szerint néhány szállodai alkalmazott is tiltakozott a recepciós magatartása ellen.

Ofarim zsidó családból származik, mindig aktívan gyakorolta vallását, és úgy látja, az utóbbi években felerősödtek az antiszemita hangok Németországban. „A sorban várakozó beszólása nem foglalkoztatott, ez sajnos mindennapos, de üzletben, étteremben a személyzettől még sosem kaptam megjegyzést a zsidó származásomra, ez teljesen váratlanul ért és sokkolt.” („Mi egy nyitott, befogadó hotel vagyunk, elhatárolódunk a diszkrimináció, antiszemitizmus bármilyen megnyilvánulásától” – adott ki egy rövid közleményt a szálloda, és fizetés nélküli szabadságra küldte recepciósát.) A rendőrség nyomozást indított az ügyben.

„Nem akarok rosszat a recepciósnak, abban sem vagyok biztos, hogy csak őt terheli a felelősség a történtekért, egy olyan rendszerben élünk, ahol ez megtörténhet, szerintem ez az igazán drámai” – hangsúlyozta Ofarim. Aki szerint egy normális világban nem különböztetnek meg senkit, akik betartják a törvényeket, azoknak azonosak a jogaik is.

Folyamatos támadások

A Németországban Tanuló Zsidó Diákok Szervezete naponta kap gyűlölködő, fenyegető üzeneteket. Anna Storoselski, a szervezet 25 éves elnöke szerint sorjáznak az olyan megjegyzések, mint a „takarodjatok a gázkamrába!”, „Hitler félmunkát végzett, nem tudott kiirtani titeket”.

Ezeket szándékosan nem törlik, mert az olyan lenne, mintha el akarnának rejteni egy valóban létező, komoly problémát. Úgy véli, sokan a munkahelyi, párkapcsolati frusztrációjukat vezetik le ebben a formában, ami nem mentség, de magyarázat lehet arra, miért érkezik ennyi gyűlölködő üzenet hozzájuk a közösségi médiában.

„Gyermekkoromban annyi bántás ért, hogy kamaszkoromban a szüleimmel is összevesztem, őket hibáztattam azért, mert zsidónak születtem – mesélte Anna. A középiskolában például az egyik osztálytársa egyszer belökte a bokorba, és azt mondta, ezt azért tette, mert a zsidók megölték Jézus Krisztust – tehát Anna is felelős Krisztus haláláért. Amikor pedig strandon volt a barátnőivel, az egyik iskolatársa ki akarta dobatni őket, mert úgy gondolta, a zsidók nem használhatják ugyanazt a medencét, mint a keresztények.

Storoselski jelenleg egy zsidó iskolában dolgozik pedagógusként, az odajáró gyerekek közül többen vannak, akik azt a tanácsot kapták a szüleiktől, ne vállalják fel nyíltan a vallásukat, mert így nem fogják bántani őket. „Nagyon elszomorodom, amikor ezt hallom, de megértem azokat a szülőket, akik így gondolkoznak.”