A saját szurkolói is kifütyülik – Álvaro Morata, aki a világ legjobb támadója lehetne…

Nehéz lenne egyetlen szóval jellemezni Álvaro Moratát. Az Európa-bajnokságon is bebizonyosodott: ő napjaink egyik legmegosztóbb csatára. Ezt a jelzőt általában a különc vagy lázadó futballistákra aggatjuk, ő azonban egyáltalán nem különc vagy lázadó. Viszont az az ember érzése, hogy a fontos meccseken finoman szólva is elpártol mellőle a szerencse, hiába szerepelt már spanyol (Real Madrid, Atlético Madrid), olasz (Juventus) és angol (Chelsea) topklubban. Így volt ez az Európa-bajnokság Olaszország elleni elődöntőjében is: előbb csereként beállva egyenlített, majd a tizenegyespárbajban rontott. Hősből azonnal bűnbakká vált. De már az Eb kezdetén is az volt az egyik fő téma a spanyol sportsajtóban, hogy a hazai szurkolók egy része kifütyülte őt a Svédország elleni, Sevillában rendezett csoportmeccsen. A lefújás után Luis Enrique szövetségi kapitány mellett a csapattársai is védelmükbe vették, s még egy azt taglaló jegyzet is megjelent az egyik spanyol sajtóorgánumban, hogy ennél még az is jobb lett volna, ha nézők nélkül rendezik meg a mérkőzést. A következő, lengyelek elleni Eb-találkozón a bemelegítéskor hangos taps köszöntötte, de később megint felharsant a füttykoncert. És ha csak kifütyülték volna...

„A lengyelek elleni meccs után kilenc órán keresztül képtelen voltam elaludni – idézte Moratát a COPE rádiócsatorna. – Rengeteg halálos fenyegetést kaptam, sértegették a családomat és a gyerekeim halálát kívánták. Talán nem úgy végeztem a munkámat, ahogyan kellett volna, azt is megértem, ha kritizálnak, amiért nem szerzek gólt, de jó lenne, ha az emberek néha beleképzelnék magukat a helyzetembe. Az, hogy a gyere­keimet fenyegetik, túllép minden határon. Nem esett jól, hogy kifütyültek, de tudom kezelni a helyzetet. Arra is büszke vagyok, hogy a szlovákok ellen nulla nullánál elvállaltam a büntetőt. Körbenéztem, senki sem akarta rúgni, ezért felkaptam a labdát, és odaálltam én. Kihagytam, de ez része a futballnak, ettől még nem dől össze a világ.”

Egy korábbi alkalommal a lifebeyondsportmedia.com-nak meglepő őszinteséggel beszélt arról, hogy az átlagemberekhez hasonlóan a labdarúgók életében is vannak nehezebb időszakok, amelyek rossz hatással vannak a teljesítményükre.

„Az emberek azt hiszik, gépek vagyunk, és elfelejtik, hogy egy rosszabb periódus hátterében általában személyes probléma, családi nehézség áll. Nekünk is vannak érzéseink, mi is hibázunk, ahogyan bárki más. Én is átmentem hasonlón. A probléma nem csak abban mutatkozott meg, hogy nem ment a gólszerzés. Ingerült voltam, olyanokkal vitáztam, akik fontosak voltak nekem, és nem érdekeltek az igazán lényeges dolgok. Ez akkoriban történt, amikor a Real Madrid visszavásárolhatott volna. Nem az én kezemben volt a döntés, ezáltal minden bizonytalanná vált. Kissé összezavarodtam. Aztán volt egy borzalmas edzés, amelyen egy labdát sem tudtam lekezelni, életem legrosszabb edzése volt. Szomorú voltam és elsírtam magam. Feküdtem a masszázspadon, amikor odajött hozzám Gianluigi Buffon és azt mondta, ha sírni akarok, sírjak otthon, mert azok, akik rosszat akarnak nekem, örülnek, ha így látnak. Azok pedig, akik szeretnek, szomorúak lesznek. Aztán találkoztam Alicével, összeházasodtunk, és hirtelen megváltozott minden, helyrejött az életem.”

Ám nyilvánvaló, hogy mentálisan még erősebbé kell válnia. Egyébként is jellemző rá, hogy lelkileg instabil, túlságosan befolyásolják a körülmények. Ezt a The Athleticnek több forrás is megerősítette. Ha minden jól működik körülötte, kiválóan teljesít, ha viszont valami nem úgy alakul, ahogyan tervezte, egyből padlóra kerül. Maga is elismerte, hogy amikor az Atlético Madrid ificsapatában kiszorította őt Borja Bastón, komolyan elgondolkodott azon, hogy befejezi a futballt, és teniszező lesz.

A 28 éves csatárra némi iróniával azt szokták mondani, ő a spanyolok Nicolas Anelkája, utalva arra, hogy a francia csatárhoz hasonlóan ő sem a klubhűség mintaképe. Ez is magyarázható részben azzal, hogy fejben nem elég erős. Pedig vitathatatlan, ha jó napja van, roppant veszélyes a kapu előtt. Erről a Ferencváros futballistái is tudnának mesélni. A Juventus csatára a Bajnokok Ligájában a budapesti meccsen két gólt szerzett, az olaszországi visszavágón egyet, a torinóiak azzal nyertek kínkeservesen 2–1-re. A BL csoportkörét hat góllal zárta, holtversenyben harmadik lett a góllövőlistán, amelyen csak Kylian Mbappé (8) és Erling Haaland (10) előzte meg. A Juventus nemrég egy évvel meghosszabbította a kölcsönszerződését, igaz, néhányan megjegyezték, hogy az előző idényben az őt kölcsönadó Atlético spanyol bajnok lett, Morata korábbi csapata, a Chelsea pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját...

Ettől függetlenül ezen a téren nem lehet hiányérzete, hiszen klubszinten minden fontos trófeát megnyert már. A Juventusszal és a Real Madriddal egyaránt kétszer volt bajnok, és a királyiakkal kétszer hódította el a Bajnokok Ligáját. Ugyanakkor az is tény, hogy nem tudott megragadni a madridi csapatban. Pedig 16 éves kora óta pallérozódott a klubnál, és 2010 decemberében, a Zaragoza ellen 3–1-re megnyert bajnokin mutatkozhatott be a felnőttek között. Négy évvel később mégis eladták a Juventusnak, majd 2016-ban, a szerződésében szereplő opcióval élve, harmincmillió euróért visszavásárolták. Egy évvel később viszont már a Chelsea igazolta át klubrekordot jelentő hatvanmillió fontért, hogy aztán 2019-ben, tizenkét év elteltével visszatérjen az Atlético Madridhoz, amelynél 2005 és 2007 között nevelkedett. Innen került – egyelőre kölcsönbe – ismét a Juventushoz. Kalandos karrier. A Real Madridnál töltött időszakára viszont hálával gondol vissza.

„Nincs bennem tüske, mert ha nem lettem volna a Real Madrid futballistája, később sem játszhattam volna a Juventusban és az Atlético Madridban” – mondta Morata, aki 2009-ben a Puskás–Suzuki-kupa gólkirálya volt, majd 2011-ben az U19-es, 2013-ban az U21-es Eb-n lett gólkirály. A felnőttválogatottba Vicente del Bosque hívta meg először, és 2014 novemberében, a Fehéroroszország ellen 3–0-ra megnyert Eb-selejtezőn mutatkozott be. Del Bosque egyébként 2016-ban azt mondta róla, minden adottsága megvan ahhoz, hogy klasszis csatár váljon belőle. Nem is indult rosszul válogatottbeli pályafutása, de az igazán fontos pillanatokban nem jött ki neki a lépés. A 2016-os Eb-n három gólt szerzett, de valamennyit a csoportkörben, és hullámzó teljesítményét mutatja, hogy a 2018-as vb-n a keretbe sem került be. Vagyis a spanyolok első számú csatára 28 évesen még sohasem járt világbajnokságon. Volt egyébként olyan időszaka is, amikor az is kérdéses volt, hogy játszik-e még nagy tornán. Ő sem titkolja, megviselte, egyúttal még motiváltabbá tette, hogy 2019 novembere után egy évet kellett várnia arra, hogy ismét magára húzhassa a címeres mezt. Aztán 2020 novemberében a hollandok elleni felkészülési találkozón (1–1) gólpasszt adott, majd lehetőséget kapott a Svájc és Németország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen is, utóbbi meccsen góllal járult hozzá a történelmi, 6–0-s diadalhoz.

„Borzalmas volt egy éven keresztül televízión nézni a válogatott meccseit – mondta a Marcának adott interjúban. – Sok mindent elértem már pályafutásom során, de a nemzeti csapattal még nem nyertem nagy tornát. Szeretném, ha végül ez is összejönne.”

Nos, erre még várnia kell, és bizonyára az sem vigasztalja, hogy 22 góllal ő a spanyol válogatott történetének 10. legeredményesebb futballistája. A gólátlagát (0.48) tekintve pedig negyedik a sorban, csak Alfredo Di Stéfano (0.74), David Villa (0.6) és Fernando Morientes (0.57) előzi meg.
Ez az adat is mutatja, hogy alapvetően nem a tehetségével és a képességeivel van gond, és vélhetően a kritikusait is az zavarja a leginkább, hogy nem elég magabiztos ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot. Pedig ahogy Del Bosque is mondta, a világ egyik legjobb csatára lehetne.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 17-i lapszámában jelent meg.)