Létezik-e növényi intelligencia?

A növények nem csak passzív elszenvedői a környezetükben történő dolgoknak. Érzékelik a fényt, a gravitációt, a nedvességet, a hőt, és a bejövő ingereknek megfelelően reagálnak, például igyekeznek növekedésükkel elkerülni a káros hatásokat.

Növények poligráfos vizsgálata

A növényi érzékelés és kommunikáció kutatásának egyik leghíresebb és leghírhedtebb példája az 1960-as évekből származik. Cleve Backster a CIA kihallgatója és vezető poligráfszakértője volt.

Backster elkezdte különböző módon ingerelni vizsgálati alanyait (filodendronokat). Megállapította, hogy ha bántja a növényeket, azaz például megégeti vagy letépi a leveleiket, akkor a növényhez kötött poligráf heves "érzelmi reakciót" jelez. Backster végül odáig ment állításaiban, hogy a növények "felismerik", ki az, aki jól bánik velük, és ki az, aki nem. Állítólag, ha egy olyan ember közeledett valamelyik növényhez, aki korábban bántotta azt (például késsel vagdosta), akkor a növény szinte "felsikoltott" ijedségében. Ha viszont olyan valaki került a közelébe, aki jól gondozta, akkor "nyugodt" maradt.

Bár Backster eredményeit, amelyeket az International Journal of Parapsychology folyóiratban publikált, kezdettől fogva erős szkepticizmussal fogadták a növénykutatók, néhányat megpróbáltak megismételni közülük - sikertelenül. Backster gondolatai azonban a mai napig újra és újra felbukkannak az áltudományok iránt fogékony emberek között.

Tudományos(abb) hozzáállás

Michael Pollan, a New Yorker cikkének szerzője azt mondja, hogy hosszú ideig még a gondolat felvetése is, hogy a növények intelligensek lehetnek, gyors út volt ahhoz, hogy "őrültnek" bélyegezzék őket. De már nem, ami megnyugtató lehet azoknak, akik régóta beszélgetnek a növényeikkel, vagy zenélnek nekik.

"Analóg struktúráik vannak" - magyarázza Pollan. "Módjuk van arra, hogy a mindennapi életük során összegyűjtött érzékszervi adatokat... integrálják, majd megfelelő módon viselkedjenek válaszul. És mindezt agy nélkül teszik, ami bizonyos értelemben hihetetlen, mert automatikusan azt feltételezzük, hogy az információ feldolgozásához agyra van szükség."

Mi pedig azt feltételezzük, hogy fül kell a halláshoz. De a kutatók - mondja Pollan - lejátszottak egy felvételt a növényeknek, amelyen egy hernyó egy levelet rágcsál - és a növények reagáltak. Védekező vegyi anyagokat kezdenek kiválasztani - még akkor is, ha a növényt valójában nem fenyegeti veszély, mondja Pollan. "Valahogy hallja azt a számára félelmetes hangot, amit a leveleit rágcsáló hernyó ad".

Pollan szerint a növényeknek hasonló érzékszerveik van, mint az embereknek, sőt még több is. A halláson, ízlelésen kívül például érzékelik a gravitációt, a víz jelenlétét, vagy akár azt is, hogy egy akadály a gyökereik útjában van, mielőtt kapcsolatba kerülnének vele. A növények gyökerei irányt váltanak, hogy elkerüljék az akadályokat.

És mi a helyzet a fájdalommal? Éreznek a növények? Pollan szerint igenis reagálnak az érzéstelenítőkre. "Ki lehet ütni egy növényt emberi érzéstelenítővel. Ráadásul a növények saját vegyületeket termelnek, amelyek számunkra érzéstelenítő hatásúak". A tudósok azonban nem szívesen mennek el olyan messzire, hogy azt mondják, reagálnak a fájdalomra.

Nincsenek idegsejtjeik, mint az embereknek, de van egy rendszerük az elektromos jelek küldésére, és még neurotranszmittereket is termelnek, mint a dopamin, a szerotonin és más vegyi anyagok, amelyeket az emberi agy jelek küldésére használ.

Növények és a memória

Monica Gagliano biológus kísérletei szerint a Mimosa pudica növény képes tanulni a tapasztalatokból. Pollan azt mondja, hogy pusztán az a feltételezés, hogy egy növény képes tanulni, annyira ellentmondásos volt, hogy a tanulmányt 10 tudományos folyóirat utasította vissza, mielőtt végül megjelentették volna.

A mimóza egy páfrányra hasonlító növény, amely ideiglenesen összecsukja a leveleit, ha megzavarják. Gagliano tehát felállított egy olyan szerkezetet, amely leejti a mimózanövényt, anélkül, hogy megsérülne. Amikor a növény leesett, a levelei a várakozásoknak megfelelően összecsukódtak. Öt-hat másodpercenként folyamatosan leejtette a növényeket.

- mondja Pollan. "Ez a tanulás nagyon fontos része - megtanulni, hogy mit lehet biztonságosan figyelmen kívül hagyni a környezetünkben."

Lehet, hogy a növény csak kimerült a sok ejtéstől? Hogy ezt tesztelje, Gagliano fogta azokat a növényeket, amelyek már nem reagáltak a leejtésekre, és megrázta őket.

"Továbbra is összecsukódtak" - mondja Pollan. "Megkülönböztették, hogy a [leejtés] olyan jel, amelyet nyugodtan figyelmen kívül hagyhatnak. És ami még hihetetlenebb volt, hogy [Gagliano] négy héten keresztül minden héten újra tesztelte őket, és egy hónapig továbbra is emlékeztek a leckére."

Természetesen nem mindenki fogadja el, hogy amit Gagliano leír, az valóban tanulás. Valójában számos kritikusa van, akik számos alternatív elmélettel magyarázzák a növények reakcióját.

Gaglianót azonban nem riasztották el a bírálatok a további kutatásoktól. Mostanában - állítása szerint - borsónövényeknél sikerült feltételes reflexhez hasonló választ kiváltani.

Ha Gagliano értelmezése helyes, akkor a tudományos közösségnek számolnia kell a hagyományos agy- és idegrendszeri modelltől független intelligens organizmusokkal. Ha az ő adatértelmezése helyes, akkor lehet, hogy az ébredés korai szakaszában vagyunk egy olyan világ felé, amelyen már régóta sokkal több intelligens, érző lény lakik, mint azt korábban elismerték.

Eközben Gagliano és más növénybiológusok olyan vitát indítottak el a természeti világunkról, amely tükrözi a technológiai világban folyó vitát: válhat-e valaha is a mesterséges intelligencia a biológiai agy és idegrendszer hagyományos modelljétől független, tudatos intelligenciává, vagy elismerhető-e annak?