Nincsenek óvatos polittechnológiai megoldások, hogy a társadalom kiengedhesse a gőzt a vasárnap estig tartó orosz parlamenti választásokon. A Kreml minden korábbinál jobban bebiztosította, hogy ne érhesse kellemetlen meglepetés Vlagyimir Putyin elnök pártját, az Egységes Oroszországot (JeR), ellentétben 2018-cal, amikor több kormányzó- és polgármester-választáson is elhasalt a kormánypárt.
Nincs itt semmi látnivaló
- Ezúttal már nem lesz nyilvánosan elérhető a választóhelyiségek kamerás megfigyelőrendszere.
- Nem jönnek el az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői sem.
- Szélsőséges szervezetnek nyilvánítva lényegében felszámolták a bebörtönzött ellenzéki Alekszej Navalnij korrupcióellenes szervezetét (FBK), akiknek egykori tagjai sem indulhatnak a választásokon.
- A Szovjetunió széthullása óta példátlanul nagy ellenzéki emigrációs hullám indult meg.
- A folyamatos külső megfigyelés lehetőségét nehezítették azzal is, hogy háromnapossá tették a parlamenti választást.
- Még az Apple-t és a Google-t is megtalálta az állam egy ellenzéki applikáció miatt.
A központi választási bizottság (CIK) vezetője szerint feleslegesen drága lett volna a korábban már bevetett kamerás megfigyelőrendszerhez mindenkinek hozzáférést biztosítani, így csak a pártok választási bizottságai és a jelöltek kapnak hozzáférést, elejét véve a „fotelmegfigyelők” okoskodásának. A rendszer 2018-ban helyenként óvatosan beszórt kamuszavazatokat is lebuktatott. Elle Pamfilova szerint azért sem volna helyes mindenkinek elérhetővé tenni a kamerák felvételeit, mert külföldi szervek adatokat tölthetnének le, és a felvételeket esetleg manipulálva kikezdhetnék a választások hitelességét.
A helyszíni megfigyelést pedig azzal nehezítették, hogy az EBESZ-nek csupán 60 küldöttjét fogadták volna, a szervezet által javasolt 500 helyett. Ez sem lett volna túl sok a világ legnagyobb területű országában, de a tizedével végképp nem látták értelmét a jelenlétnek. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) viszont elküldte Oroszországba mindössze öt főből álló megfigyelőcsapatát.
A belföldi megfigyelőket formálisan nehezebb lett volna távoltartani – őket a mozgóurnákkal vagy a szavazás után egyszerűen meghamisított választási jegyzőkönyvekkel is ki lehetett ugyan játszani, de azért megnehezítették a manipulációt –, ezt azzal oldották meg, hogy ahogy említettük, a választást háromnaposra nyújtották. 10-12 órát még végigül egy elhivatott aktivista, de ugyanezt 72 órára biztosítani már sokkal nehezebb feladat, így az urnák garantáltan sokáig maradnak ellenőrizetlenül.
Már ha egyáltalán szükség van az urnákra: interneten keresztül is lehet szavazni. Emellett sok érv van: ezzel több állampolgárt lehet bevonni a szavazásba, és közben a koronavírus miatti járványveszély sem nő. Utóbbival magyarázták egyébként a szavazóhelyiségek háromnapos nyitva tartását is.
Azonban a neten nehezebben ellenőrizhető a szavazatok sorsa, így, ellenzéki félelmek szerint ez is inkább a hatalomnak megfelelő eredményeket befolyásoló eszköz csupán. Azt az állam sajátos eszközzel biztosította, hogy minél többen éljenek ezzel: több helyen nyereményjátékkal kötötték egybe az online szavazást.
Moszkvában 20 lakást és 100 autót is kisorsolnak a szavazók között.
– hogy esetleg a választók arra is gondolhatnak, hogy kormányellenes szavazattal esélyük sem lenne lakást nyerni, azt már csak mellékesen teszik hozzá a kritikusok.
Visnyevszkij, Visnyevszkij vagy Visnyevszkij?
Még a választási trükkökben gazdag orosz gyakorlatban is egészen szürreális a liberális, – a parlamentből már hosszú idő óta kiszorult – Jabloko párt szentpétervári képviselőjelöltjének esete. Borisz Visnyevszkij ellen két másik Borisz Visnyevszkij is indult, akik a trollkodás kedvéért nemcsak a nevüket változtatták meg hivatalosan, de külsőleg is hasonlóra fazonírozták magukat az ellenzéki jelölthöz. Ezt még a szavazás tisztasága felett a Kremlnek megfelelő szinten őrködő választási bizottság vezetője is sokallta, javasolva a másik két Visnyevszkij levételét a szavazólapról.
Ez végül nem történt meg, ahogy nem teljesült az eredeti Visnyevszkij kérése sem, hogy a két jelölt születési nevét is tüntessék fel. A szentpétervári bíróság szerint ez csak akkor szükséges, ha a jelöltek neve teljesen megegyezik. Az orosz hivatalos nevek azonban tartalmazzák az apák keresztnevéből képzett apai neveket is, márpedig azok különböznek, így az érvelés szerint a választó könnyedén eligazodhat, hogy melyik jelöltre is húzza be az ikszet.
Az eligazodás lehetőségére is minden korábbinál jobban figyelt ezúttal a rendszer: Alekszej Navalnij évekkel ezelőtt meghirdette az okos szavazást, azt javasolva, a választóknak, hogy egyszerűen szavazzanak arra a nem kormánypárti jelöltre, aki a legesélyesebb. Azaz akár az egyébként a rendszert legitimáló parlamenti ellenzékre – a kétharmaddal bíró JeR-en kívül a parlamentben van az Igazságos Oroszország (SZR), a populista Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) és az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF).
A Navalnij-féle Korrupció Elleni Küzdelem Alapítványa egy applikációt is kidolgozott, amely ehhez segítette a választók tájékozódását. Egészen péntekig, akkor ugyanis az App Store és a Google Play áruház kínálatából eltűnt az alkalmazás, miután Moszkva az orosz belügyekbe való beavatkozással vádolta meg a két céget.
Kétharmad is lehet
A 450 fős alsóházban, a dumában a kormánypártnak most 336 képviselője van. A mandátumok felét pártlistáról adják, a másikat az egyéni körzetek teszik ki, a választás egyfordulós.
Mintegy ötezer jelölt indult a helyekért, az egyénikben a mostani választáson átlagosan 17, a pártlistákért 9 ember indul. A sokadalom azonban a fentiek alapján nem jelent valódi versenyt. 174 független jelöltből csak 11 került fel a szavazólapokra, akik jellemzően kormánypárti támogatást élveznek.
De nemcsak az FBK jelöltjeit és ismert ellenzékieket szűrtek meg, hanem még a rendszeren belüli ellenzéket is.
Ez jellemzően a parlamenti ellenzéki pártokat jelenti, de belefért néhány parlamenten kívüli párt is, mint például az egykor tíz százalékig engedett Rogyina. Nem indulhatott például a kommunistáktól az a Pavel Grugyinyin, aki 2018-ban még elnökjelölt is lehetett. Vlagyimir Putyin mögött 11 százalékot szerzett.
Elemzők arra számítanak, hogy a JeR ismét kétharmadot szerez – miközben az állam által is mérvadónak tekintett VCIOM augusztusi felmérése szerint a kormánypárt népszerűsége 29 százalékos, a KPRF 16, az LDPR 7,8, az SZR 6,1 százalékon áll. Más bizonyosan nem kerül a parlamenti bejutást jelentő ötszázalékos küszöb fölé.
Keményebb fellépésre váltottak
„Véget ért a politikai játékokkal kísérletezés” – mondta a Telexnek Makszim Szamorukov. A Carnegie.ru elemzője szerint igazi fordulópontnak Navalnij megmérgezése tekinthető. A szilovikok – ez a titkosszolgálat, a rendőrség, a fegyveres erők összefoglaló neve – átvették a kontrollt az ellenzék kezelése felett. Ezt jelzi az internet technikai korlátozásának lehetősége is, de látványosabb, hogy az ellenzéki tüntetések és aktivisták elleni kemény fellépés lett a maghatározó a korábbi szofisztikáltabb, adminisztratív megoldások helyett.
A Kreml egykori nagy kombinátora, Vlagyiszlav Szurkov ma már a háttérben van, de az óvatosabb Szergej Kirienko sem meghatározó már az ellenzékkel szembeni stratégia kialakításában. Néhány új párt megjelenése, mint például a Novije Ljugyi (Új Emberek – NL) csupán ujjgyakorlat a Kreml polittechnológusainak.
Szamorukov szerint Navalnij visszatéréséből a vezetés végképp azt a következtetést vonta le, hogy az ellenzék kordában tartását erőből kell megoldani – bár nyilván kényelmesebb lett volna, ha Navalnij is inkább külföldön marad tavalyi mérgezése után, nem véletlenül engedték ki kezelésre Németországba.
Belarusz példája sem arra vezette a Kremlt, hogy a parlamenti választásokon kiengedjék a társadalmi gőzt – ha már az elnökválasztásnál ez szóba sem jöhet. Pedig ott tavaly talán nem is annyira a manipulált választást hatodszor is megnyerő Alekszandr Lukasenko győzelmének ténye, mint inkább 80 százalékos eredménye csapta ki a biztosítékot, és vezetett hónapokig tartó százezres tüntetésekhez. Ezeket a posztszovjet országot 27 éve irányító elnök csak erőszakos fellépéssel, ezrek bebörtönzésével és az ellenzéki vezetők külföldre kényszerítésével tudta elnyomni, végképp kiszolgáltatva magát Moszkvának, amely ha nem is sietősen, de megkezdte az ország beolvasztását.
A minszki példából inkább azt szűrte le a vezetés, hogy semmiképp sem szabad gyengeséget mutatni.
A gazdaság növekedése ugyan leállt, a bevételek szerkezete érdemben nem változott, a legfontosabb ma is az energiahordozók exportja, de arra elég, hogy a rendszer megőrizze stabilitását, még akkor is, ha kénytelen bevezetni olyan népszerűtlen intézkedéseket, mint a korhatárt kitoló nyugdíjreform.
Csendes győzelem
Feltűnő azonban, hogy amilyen nagy lendülettel lép fel az államhatalom az ellenzéki szervezetekkel szemben – házkutatásokkal, módosított törvények alapján véghez vitt betiltásokkal –, olyan csöndes a kormánypárt kampánya. Ez némiképp hasonlít a két évvel ezelőtti helyhatósági választásokra, akkor a JeR Moszkvában egyetlen jelöltet sem indított, embereit inkább függetlenként jegyezte be. Most a jelöltek természetesen a JeR színeiben indulnak – és várhatóan nyernek –, de látványosan hiányoznak a kampányok, reklámok és plakátok.
A Kreml inkább a társadalmi apátiára játszik,
éreztetve, hogy a tüntetéseken való részvételnek tétje van, ha nem is börtön, mint Belaruszban, de felesleges problémákkal a munkahelyen, az állás elveszítésének kockáztatásával.
Egyetlen nehézséget az alacsony részvétel jelenthetne: bár érvényességhez szükséges részvételi küszöb nincsen megadva az orosz választási törvényben, a politikai legitimációt mégis csökkentené, ha látványosan kevesen adnák le szavazatukat. Ezen segíthet a kamerák hiánya, és az internetes választás, megspékelve a választást lottósorsolássá komolytalanító nyereményekkel.