A filmkészítés történetében nem ritkaság az, hogy készülnek remake-ek, és nemcsak az utóbbi pár évtizedről beszélek, hanem több mint száz évről – aki nem hiszi el, nézze meg, összesen hány darab A máltai sólyom vagy Ben-Hur készült el. Olyan is volt már, hogy egy rendező egy korai filmjének még egyszer nekifuthat, sokkal több pénzből – ennek az eredménye például a Desperado, ami Robert Rodriguez filléres El Mariachi című akciófilmjéből készült.
Olyanról viszont még Greg Glienna sem hallott, ami vele történt. A kilencvenes évek elején bagóból, többé-kevésbé a barátai és rokonai segítségével készített egy filmet arról, hogy egy vőlegény első alkalommal meglátogatja a menyasszonya családját, és egyre súlyosabb galibába keveredik, teljesen önhibáján kívül. A film a saját közegében sikeres volt, aztán Hollywood elkezdett szimatolni és kopogtatni. Pár évvel később aztán Glienna abban a helyzetben találta magát, hogy az eredeti filmje már nem az övé, miközben mások meg százmillió dollárokat keresnek abból, ami nélküle nem létezne.
Ami pedig nélküle nem létezne, azt úgy hívják, hogy Apádra ütök, a nem túl cizellált vígjáték Ben Stiller és Robert De Niro főszereplésével, ami két folytatást ért meg, és nem mellesleg egy rakat pénzt hozott. Csak nem Gliennának.
Greg Glienna Chicagóban komikusként kereste a kenyerét, amikor az egyik partnerével improvizált egy jelenetet, amiben eljátssza, hogy balul sülnek el a dolgok, amikor meglátogatja a barátnője szüleit. A részletekre már nem emlékszik, de az ötletet nem engedte el, filmes iskolába járt, majd elkészítette The Vase (A váza) című rövidfilmjét, ami pont erről szólt: egy férfi ellátogat a párja családjához, és véletlenül összetör egy nagyon értékes vázát.
Glienna azt érezte, hogy ebben lehetne egy hosszabb sztori is, és elkezdett összeszedni egy csomó ötletet arról, hogy micsoda katasztrófák történhetnek egy ilyen helyzetben a vécé eldugításától kezdve egy találkozón át a szerelme exével egészen odáig, hogy megöli a család hőn szeretett kutyáját. Aprópénzből, helyi komikusok segítségével összeszedte a minimális költségvetést, és a család ismerősének egyik házában, két hét alatt leforgatta a Meet The Parents című, a végére egészen sötét fordulatokat vevő komédiáját, amiben ő alakította a főszerepet, a szerencsétlen Greget.
A Meet The Parents csak pár chicagói moziban került műsorra, ott viszont saját magához képest elkezdett szépen pénzt termelni. Bár nagyobb forgalmazást nem sikerült szerezni neki, Glienna elmondása szerint a filmje túl vicces volt, hogy művészfilm legyen, de túl olcsó, hogy mainstreamnek számítson. Pár fesztiválra beadták, vetítették Edinburgh-ban és Londonban is. És miközben házaltak vele, a film Steven Soderbergh kezébe jutott.
Soderbergh a kilencvenes évek elejére az amerikai független filmezés csodagyereke volt, miután a Szex, hazugság, videó című filmjével elnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját, viszont még nem volt az a rendező, akinek pár filmjére tódulnak az emberek (az Ocean’s-trilógia) vagy Oscar-jelöléseket érnek (Erin Brockovich, Traffic). De az érdeklődése sokat számított. Soderbergh megkereste Gliennát, és kifejezte vágyát, hogy a Meet The Parentsből egy nagyobb költségvetésű filmet szeretne készíteni, méghozzá az saját rendezésében. Az eredeti alkotó maradhat forgatókönyvírónak, sőt, kap maga mellé még egy szakembert Mary Ruth Clarke személyében.
Részlet az 1992-es filmből:
Clarke és Glienna elkezdtek dolgozni az új változaton: kivették a keretsztorit, amiben egy boltos meséli a vevőinek a saját nevén futó Greg kálváriáját. Ugyancsak megváltoztatták a menyasszonya exét, hogy egy szuperkedves illető legyen, ne pedig egy olyan para arc, mint az eredeti változatban. Glienna elégedett volt a változtatásokkal. Aztán Soderbergh kiszállt a filmből, ugyanis inkább a Mint a kámfor előkészületeit választotta. A Universal stúdió pedig úgy döntött, hogy már nincsen szükség azokra, akik eddig a forgatókönyvet írták, ezért Glienna egyszerűen eladta a forgatókönyvét.
De állítása szerint akkoriban az ügyvédje nem volt a helyzet magaslatán, ezért a jogi szöveg a szerződésében nem különböztette meg a filmet és az írott forgatókönyvet. Ez pedig azt jelentette, hogy Glienna egyúttal a saját, 1992-es filmjét is eladta. Amikor 2000-ben elkészült az Apádra ütök, akkor nem is forgatókönyvíróként szerepelt a stáblistán az írótársával, hanem „story by”, azaz nagyjából az alapötletet köszönték meg neki.
Az elbaltázott szerződés miatt Glienna eredeti, 1992-es Meet The Parents című filmje még mindig a Universal tulajdonában van, és egy friss cikk szerint sem hajlandó a stúdió semmit kezdeni a jogi helyzettel. Ez azt jelenti, hogy az eredeti Meet The Parents sosem jelenhetett meg VHS-en (a kilencvenes években a National Lampoon humorbirodalmával majdnem összejött egy ilyen kiadás), DVD-n, streamingen sem. A Youtube-on fel lehet lelni, ha tudja az ember, hogy hol keresse.
Glienna később azt mondta egy interjúban, hogy egy ismerőse úgy írta le ezt a helyzetet, mint amikor az amerikai őslakosoktól egy marék gyöngyért vették meg Manhattan szigetét. Az alkotónak amúgy nincsen baja az új változattal, szerinte vicces, de látszik rajta, hogy folyamatosan túlzásokba esnek. És természetesen az igazán morbid részeket azonnal kiszedték belőle, nem pusztul el a család kutyája a főszereplő miatt, nem vakítanak meg benne senkit egy horgászbottal sem. És a főszereplő zsidó származású lett.
Glienna úgy jellemezte, hogy az eredetiben a lényeg a helyzetkomikum volt, mert minden egyes szituáció olyan volt, mint ami bárkivel megeshetett volna. Az Apádra ütök egyik fő vicce, hogy az após kifejezetten gyanakvó természetű, ilyen a korábbi változatban nem volt. Ahogy az sem, hogy a főszereplőt Gaylord Fockernek, magyar változatban Shagilan „Greg” Beckurnak hívják – Glienna határozottan állítja, hogy ezt a poént nem ő találta ki.
Glienna nem panaszkodik. Az eredeti filmben producer is volt, ami azt jelenti, hogy minden vetítés és eladás után kapott részesedést a bevételből. A folytatások után viszont „gyakorlatilag semmit” kap egy több mint tíz évvel ezelőtt interjúja szerint. A Meet The Parents után még rendezett filmet, de egyik sem lett emlékezetes. Forgatókönyveket is írt, amiket el is adott stúdióknak, de azokból nem lett film. De nem adja fel: jelenleg egy horrorfilmet ír.