Ahogy arra a nemzeti park rámutatott, a fasorok az úgynevezett lineáris irányultságukból fakadóan nem csupán funkcionális (árnyékolás, szélfogás) és ökológiai szerepet (fotoszintetizálás, élőhelyteremtés) töltenek be a tájban, hanem esztétikai szerepkörrel is rendelkeznek.
Patakparton futó galérianövényzetként, takaró hatásukkal ellensúlyozhatják a vonalas elemek vizuális megjelenését, míg egy kultúrtájban futó útvonal esetében ritmikus ismétlődésükkel inkább kiemelik azt a mezőgazdasági táblák közül
– hangsúlyozta Bubics Benedek, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa. – Tagolják, változatossá teszik a táj szerkezetét, segítik a tájékozódást, vezetik a szemlélődő tekintetét, irányt fejeznek ki, amelyet az egyes kerttörténeti korszakok során létrehozott kertegyüttesekben, például a Széchenyi-hársfasor Nagycenken vagy a Festetics-feketefenyő fasor Keszthelyen is előszeretettel alkalmaztak.
Hozzátette: ár a fasorok hagyományosan egy fajból kerülnek kialakításra, napjainkban a fajspecifikus kártevőkkel szembeni védekezés érdekében egyre gyakrabban találkozhatunk több fajból kialakított fasorokkal is. A szakember szerint
a fák, és ennél fogva a fasorok jellegzetessége is a változásra való képesség, melynek köszönhetően mindig más-más karakterükkel gazdagítják, színesítik és teszik egyedivé az általuk kísért, változatlan elemek környezetét.
A nyári lombkoronák formagazdagságában, az őszi lombok színkavalkádjában, a téli ágrendszerek örökzöld vagy éppen letisztult szépségében és a tavaszi virágszirmok életvidám kibomlásában mi magunk is szemtanúi lehetünk ennek a véget nem érő folyamatnak.