Létükért küzdenek a független színházak

Függetlenül egymással címmel rendeztek beszélgetéseket a Színházi világnapon a Jurányi Inkubátorházban. Az eszmecserén a független színházak egyre nehezedő, a létükért folytatott küzdelme került a középpontba.

A független színházi szféra képviselői nem véletlenül a Színházi világnapra időzítették egész napos diskurzusukat. Minden bizonnyal nem ünneprontásnak szánták, de jelezni akarták, nem kicsi a baj, nehéz most ünnepelni Az első beszélgetésen egy kivételével, olyan alkotók szólaltak meg (online), akik jelenleg nem Magyarországon dolgoznak. Többségük dolgozna itthon is, de külföldön is jelentős feladatokhoz jutnak.

Gondnak tartotta, hogy nálunk az újító kezdeményezések nem leltek otthonra. „ Ez az otthon keresési szándék még most is megvan bennem” – tette hozzá. De szerinte bizonyos koron felül nagyon nehéz bizonyos struktúrákon belül idegennek lenni. Ám továbbra is ragaszkodik a Protonhoz és azokhoz a színészekhez, akikkel ebben a formációban együttműködik. Megemlítette, hogy tapasztalatai szerint Lengyelországban vagy Németországban szabadabban és otthonosabban működhetnek a független színházi törekvéseket preferáló művészek.

A főként német nyelvterületen tevékenykedő Bodó Viktor azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontos lenne, ha Magyarországon valaki a független színházi területet választja, akkor kapjon kellő terepet. Schilling Árpád, aki Franciaországban él elmondta, hogy amikor a Krétakör Színház vezetőjeként dolgozott óriási szabadságot élvezett, ma is arra törekszik, hogy minél kevesebb kompromisszummal hozzon létre előadásokat, de az akkori lehetőség gyakorlatilag mára elmúlt.

A Magyarországon nagy rajongótábort vonzó és végig itthon dolgozó Pintér Béla szerint az ő társulata gyakorlatilag a jegybevételből fenn tudja tartani magát, de most amikor brutálisan csökkentik a független színházak támogatását, ez a többi csapat számára rendkívül torokszorító helyzetet termet. (A Tünet Együttes például a jelenlegi formájában nem folytatja majd a működését) Pintér Béla hozzátette, hogy az ő társulatát az állam nem tudná megszüntetni, azzal, ha nem támogatja őket. „Szerencsés, hogy az én személyes vízióm, vagyis egy minőségi, kortárs színház megjelenítse, sok embernek lett a szenvedélye. Az állhatatosság meghozta a gyümölcsét és a kormányzati akarat sem tud vérbe fojtani minket”.

Szóba került a képzés problematikája is. Pintér Béla hangsúlyozta, indítani kellene egy párhuzamos színművészeti egyetemet azok számára, akik nem feltétlenül azoktól szeretnének tanulni, akik most tanítanak. Úgy látja a Színház-és Filmművészeti Egyetem mostani vezetői elsősorban a hatalmi helyzet és titulus megszerzésére törekedtek.

Bodó Viktort az előző vezetés felkérte, hogy indítson egy színészosztály, de aztán ez nem tudott megvalósuni. „Én magamat továbbra is el tudom képzelni egy oktatási intézményben osztályfőnökként, tanárként. A színházigazgatás viszont nem érdekel” – fűzte hozzá a rendező.

Jelenleg a magyarországi független színházi szféra rendkívül forráshiányos, kevés a produkciós ház, a játszóhely, nem lehet kellő mértékben utaztatni az előadásokat. Ehhez jelenleg hiányzik a politikai akarat, illetve a szakmai összefogás. Szükség lenne olyan működési modellekre, amelyek nemcsak a felületen látszanak modernnek – vélte Mundruczó Kornél.

Külön beszélgetést rendeztek más témák mellett a magánszínházakról is. Orlai Tibor producer szerint az elmúlt négy év alapvetően rengette meg azt a struktúrát, beleértve a magánszínházak működését, amit eddig felépítettek. A járvány időszaka rendkívül megnehezítette a helyzetet, a nézők színházba járását illetően úgy véli, mára alakult ki némi fellendülés. Ám az Orlai Produkciós Iroda is kényszerből csökkentette a bemutatóinak a számát, és változtatnia kellett a minőségi szórakoztató és rétegszínházi előadásainak az arányain.

A producer fontosnak tartotta, hogy mára felértékelődött a nézői marketing, amelyet szerinte minden színháznak az eddiginél jobban át kell gondolnia. Szóba került az is, hogy a független színházi szférát, illetve a magánszínházakat is sújtja az infláció, a kata adózási forma megszűnése és az állami támogatás drasztikus csökkenése.

Tanulságos volt a különböző alkotóműhelyekről szóló diskurzus is. Urbanovits Krisztina, a KV Társulat képviseletében az igazságkeresés fontosságáról és szigorúságáról beszélt. Vajdai Vilmos, aki amellett, hogy a Katona József Színház tagja évtizedek óta, a TÁP Színház vezetője is és ebben a minőségében azt fejtegette, hogy az általa vezetett műhely legfontosabb célkitűzése, hogy szabadon hagyja dolgozni az alkotókat, és hozzátette, addig nem szűnhet meg a TÁP Színház, amíg ő él. A megjegyzést elsőre derültség fogadta, aztán mindenki elcsendesült. Abban viszont többen egyetértettek, hogy a függetleneknek a jövőben muszáj hangosabbnak lenniük, hogy talpon tudjanak maradni.