Az úgynevezett archeocsillagászat kulcsszerepet játszik az „ősök helyének" értelmezésben, mivel Stonehenge csillagászati szempontból a Naphoz igazodik, ami a horizont lapossága miatt a nyári napforduló napfelkeltéjére és a téli napforduló napnyugtájára egyaránt utal.
A szakemberek szerint ez magyarázza az építők szimbolikus érdeklődését a napciklus iránt, ami valószínűleg a neolitikus társadalmakban a túlvilági élet és a téli napforduló közötti kapcsolatokkal függhetett össze.
Ez természetesen nagyon messze áll attól, hogy az emlékművet óriási naptárként használták volna, ahogyan azt egy új elmélet felveti, amelyet a megújult megújult Archaeology Journal Antiquity régészeti folyóiratban publikáltak. Ezen elmélet szerint az emlékmű egy évenkénti 365 napon alapuló naptár, amely 30 napos 12 hónapra, plusz öt epagomén (egyfajta ünnepnap) napra oszlik, és amelyhez minden negyedik évben egy szökőév járul.
Ez a naptár megegyezik az alexandriai naptárral, amelyet több mint két évezreddel később, a Krisztus előtti első század végén vezettek be a Julián-naptár és az egyiptomi polgári naptár kombinációjaként.
Ennek a „kőbe vésett naptárnak" az igazolásához a napok számát úgy kapjuk meg, hogy az eredeti tervben (valószínűleg) jelen lévő 30 „szarvacska-szegélyt" megszorozzuk 12-vel, és a 360-hoz hozzáadjuk a Patkó álló trilitonjainak számát, ami öt. A négyévenkénti szökőév hozzáadása az „állókövek" számához kapcsolódik, amely valóban négy.
Ezt a rendezési elvet a napforduló tengelyének igazításával „tartották működésben", és állítólag Egyiptomból vették át, finomítva azonban az egyiptomi naptáron, amely 365 napos volt, hiszen a szökőév-korrekció csak a római korban jelent meg.
Ez az a kétségkívül lenyűgöző elmélet, amelyet az archeocsillagászat két megújult szakértője, Juan Antonio Belmonte (Instituto de Astrofísica de Canarias és Universidad de La Laguna, Tenerife, Spanyolország) és Giulio Magli (Milánói Politechnika) komoly erőpróbának vetett alá. Tanulmányukban a szerzők bemutatják, hogy az elmélet az emlékmű csillagászati összefüggéseinek egy sor erőltetett értelmezésén, valamint vitatható numerológián és megalapozatlan analógiákon alapul.
Így a tudósok úgy vélik, hogy még ha az építők Egyiptomból vették is át a naptárat, azt saját maguk fejlesztették tovább.
Összességében elmondható, hogy az állítólagos „neolitikus" napelemes Stonehenge-naptár tisztán modern konstrukció, amelynek régészeti-csillagászati és naptári alapjai hibásak
– mutattak rá a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ez persze semmit sem vesz el a rendkívüli varázsából és jelentőségéből.